Sokkolt

Csak remélni merem, hogy az a volt osztálytárs, aki gimis korunkban gyakran járt arrafelé, emlékeim szerint akár az őszi szünetben is, most otthon olvassa ugyanezt a cikket, és közelében sem jár a helyszínnek. Még nem találtam ki, hogyan veszem fel vele a kapcsolatot, meg nem tudom, mennyire néz hülyének, ha megkérdezem így 4-5 év nuku kommunikáció után, hogy ugye itthon van és jól van.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai