Sűrű szombat

Úgy kezdődött, hogy 11-ig aludtam. 10 órát egyfolytában. Mennyire hiányzott már ez! Aztán kicsit elszomorodtam, hogy vissza kell mennem a Várba, mert nem írtam ki néhány adatot az újságokból, amit pedig ki kellett volna. Már éppen rádumáltam volna magam, hogy majd hétfőn, amikor mégsem volt képem a "hét vége felé" ígéretet megszegni, és felkerekedtem. Amikor félúton voltam, rájöttem, nagy szerencse, hogy nem a lustaság győzött, ugyanis a könyvtár hétfőn zárva. Egy óra alatt egyébként is megvoltam mindennel. Nem szeretem ezt a könyvtárat továbbra sem, csupa rosszkedvű ember dolgozik benne, egyik türelmetlenebb, mint a másik, miközben én még mindig eltévedek néha, valamint nem ismerem a helyi szokásokat. Úgyhogy megint többektől kikaptam, pedig én annyira igyekszem nem hülye lenni.

Hazafelé aztán felhívott anyu, és mondta, hogy felmentek apuval Ibolya néni fájához, és valaki kettéfűrészelte. Én még bőven a Várban voltam ekkor, körülöttem ezer turista, úgyhogy nem kevesen fordultak felém, amikor fejhangon felvisítottam, hogy EL-FŰ-RÉ-SZEL-TÉÉÉÉÉÉÉK? Nem lehet tudni, ki tette és mi oka volt rá, de Tomi felhívja majd az erdészt, és megérdeklődi. Azért ez annyira szomorú. Főleg úgy, hogy nemrég még semmi baja nem volt a fának, Laci volt fent, ő mondta.

Itthon megírtam a könyvtárban szerzett adatok segítségével a megírnivalómat, aztán elküldtem, és buzgón reménykedem, hogy ezzel levan róla gond. Titkon azért félek kicsit, hogy a következő e-mailben jön a következő feladat, aminél "jó lenne tartani egy két hetes határidőt". Brr. Reméljük a legjobbakat! Aztán kicsit agyat zsibbasztottam némi BK segítségével, közben megebédeltem, majd elmentünk moziba. Anyu, Tomi meg én. Megnéztük a Johnny English-t. Én már másodszor láttam, mert pénteken megnéztem Rékával is, és majd elmesélem, milyen volt, de ez már nem most lesz, mert megint kéne aludni.

A mozi után hazavittük anyut, aztán Tomi elvitte sétálni a kutyát, én meg addig megírtam az összes óratervet, ami jövő hétre kell (kettő kivételével, de azokat majd csak kedden tudom), plusz befejeztem a háromból egy ütemtervet is. Még tornázásra is volt idő, aztán kicsit keresgéltünk, és most éppen az alvásidőmet pazarlom, vérzik érte a szívem. De ha egyszer annyira örülök neki, hogy a rengeteg feladatomat szinte hiánytalanul elvégeztem ma 11-es keléssel!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai