Őrültködés

Marci talált magának partnert a hülyeséghez a parton az esti sétakor két kutya személyében, akiknél kb. kétszer nagyobb. Az volt a játék lényege, hogy Marci elfut, de olyan sebességgel, hogy csak egy fekete csíkot látsz (meg kéne mérni egyszer, ilyenkor hány kilométerrel halad), a két kutya utána, aztán ő valahol hirtelen nyom egy satuféket, megfordul, és ellenkező irányban is előadják ezt a mutatványt. Pár perce ment még csak a történet, amikor egy ilyen hirtelen fordulásnál nem vette észre, hogy a kiskutyák felvették a tempóját, így be is érték, és a max. sebességén összeütközött valamelyikkel. Lett nagy verekedés meg ordítozás ( a kutyák és a gazdák is ordítottak), a kutyák erre szétrebbentek, a két kiskutya odarohant a gazdájához, Marci meg állt ott, mint egy faszent, és emelgette az egyik hátsó lábát. Mikor odaértem, nekidőlt a lábamnak, és teljesen sokkolódva álldogált. Nem lehetett rávenni, hogy menjen játszani, pedig a kiskutyáknak lett volna kedvük, és még egy darabig csak sántikált. A két kiskutya gazdái némileg megijedtek, hogy valami komoly baj van, mert ők oldalról látták a jelenetet közvetlenül a kutyák mellől (én távolabb álltam, és a kutyák mögött), és azt mondták, nem Marci tehetett róla, viszont nagyon nagyot csattant az ütközéskor. Végül aztán összeszedte magát, elindult sántikálás nélkül, de a futkározásnak annyi volt. Pedig mondták is a lányok, hogy már egészen megörültek a fitness órának.

Na, hát az ilyen kutyára mondják, hogy kelekótya. Liza jut eszembe, meg az a jelenet, amikor úgy rohant le otthon a lépcsőn, hogy az egyik kanyarban kisodródott, és fejjel beleszállt a falba, majd legurult a lépcső aljára. Mondjuk ő nem illetődött meg ennyire, talán még örült is, hogy előbb leért :)