No comment

Az is a fáradtság egy fokmérője, hogy két napja töröm a fejem intenzíven, mit vettem Bencének a születésnapjára, és csak azt tudom, hogy kb. egy hónapja hazahoztam, és az istennek nem jövök rá, mi az. (Aztán kiderült, mert szembejött a szobában, és rögtön felismertem.)

Bemásztam a kádba, és néztem elszörnyedve, mitől nézek ki úgy, mint akit összevertek, mitől vannak sötétkék foltok a lábamon. Aztán rájöttem. A tegnap beszerzett farmer fogott így össze. Remélem, nem felejtem el hétvégéig, hogy ezt a nadrágot nem szabad betenni a mosógépbe, ellenkező esetben lesz egy csomó sötétkék ruhadarabunk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai