Nem akarok én politizálni

De.

Megnéztem az index cikkét, ahol összehasonlították a két pályázatot. Most azt hagyjuk, hogy az egyik leginkább nem is pályázat, csak pályázatszerűség,. mert az sokkal fontosabb, milyen darabokat tervezett bemutatni a két jelölt. Talán hatot-hatot soroltak fel. A különbség a két lista között az, hogy a nyertesnek egyetlen darabjára sem fogok beülni, mert nem érdekel, sőt némelyik taszít, míg a másiknál lett volna három, amit mindenképpen akartam volna látni, és a többire is rá lehetett volna beszélni.

Vajon van még rajtam kívül, aki hasonlóan érez?

Megjegyzések

  1. Bár bevallom, Mártha István pályázatát nem olvastam, de nekem Dörner pályázatában éppen a darabkínálattal van a legkevesebb bajom. Szerintem speciel az jó ötlet, hogy valaki leporolja a 60-70-80-as évek darabjait, sőt akár még Csurkát is szívesen néznék színházban, persze csak a harminc évnél régebbijeit. (Ami még tetszett benne ötlet, az a határon túli magyar színházakkal való szoros kapcsolattartás.)

    Dörner pályázata nem szakmai szempontok alapján dőlt el, leginkább mert az ő pályázatában - a fentieken kívül - ilyenek nem szerepeltek, gazdasági tervekről pedig szó sem volt. (Az a táblázatot a végén elég nehéz lenne annak nevezni.) De ami a leginkább felháborító, az a tömény sovinizmus és mindengyűlölet, ami abba bele lett sűrítve. Ez az, aminek egy demokráciában nem kell, nem szabad teret adni, pláne nem egy színházat, azzal pedig egy szellemi műhelyt. (Még szerencse, hogy akik ezekre a nézetekre vevők, azok amúgy sem járnak színházba, és Dörner György két szép szeméért se fognak.)

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, nekem az a darabkínálat nagyon-nagyon durván rossznak tűnik. De mondjuk tény, hogy nem azzal van a legnagyobb baj. Viszont az például elég ciki, hogy a pályázatszerűségben megemlített külföldi rendezők egymás után nyilatkozzák, hogy őket senki nem kérdezte meg róla, bekerülhet-e a nevük a pályázatba, de ha már így felmerült a dolog, köszönik, őket hagyják békén.

    VálaszTörlés
  3. Jiři Menzelen kívül egy külföldi rendező neve se volt megemlítve, csak nagy általánosságban, hogy német és román rendezők. Merthogy Romániában szerinte a hagyományos színjátszás most jobban megy - nos, ezt nem tudom, honnan vette, de a román színház és a román film éppen a formabontásával tűnik egyre inkább ki. Ez az egész annál is inkább homályos, hogy pár sorral feljebb megemlíti: itt minden hú de magyar lesz, és nála majd nem a rendező tehetsége lesz majd a fontos, hanem a darab eredendő mondanivalója. Akkor minek a sztárrendezők külföldről?

    VálaszTörlés
  4. Olvastad Tótát a hvg-n? Az az írás szolgáltat egyfajta magyarázatot :) Legalább olyan szórakoztató, mint a Hírcsárda cikkei.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai