Kis színes -jelszavas

Volt egy cikk, amin elég sokat dolgoztunk a témavezetőmmel, míg végül úgy találtuk, hogy most már szuper, és megjelenhet bátran, így aztán egy adott határidő előtt el is küldtem e-mailben a megadott személynek, akit nem láttam még sosem, nem ismerem, nem tudom, kicsoda, csak volt egy nevem meg egy címem. Azóta sem hallottam semmit a dologról, de még nem aggódtam, mondják, hogy Isten malmai lassan őrölnek, és ez még vallástalanságom ellenére is nagy igazságnak tűnik.

Aztán ma megtudtam, miért nem jött reakció. Az illető, akit ugye nem ismerek, nem találkoztunk, stb., mellékletestől törölte az e-mailemet, ugyanis a hivatalos levelemben meg merészeltem tenni, hogy Tisztelt Gipsz Jakab!-nak címeztem. Ő viszont egy professzor úr, ezért aztán azokat az e-maileket, amelyeket nem egy bizonyos Tisztelt Professzor Úr!-nak címeznek, olvasatlanul törli, és bónuszként megsértődik.

Nyilván újraküldtem, ellenben most már bónuszként én is megsértődtem, hogy valaki, bármekkora professzor legyen is, ennyire becsüli a más munkáját, hogy mindenféle értesítés vagy egyéb jelzés nélkül olvasatlanul a kukába dobja. Meg azért csak felmerül az emberben, vajon a nevére érkező összes hivatalos levelet összetépi-e, ha a küldő nem tudja róla, hogy ő egy professzor úr.

Majd valaki szóljon rám, ha hasonlókat kezdek művelni!

Már csak az a kérdés, hogy ez más szerint is minimum furcsa, vagy ez így tök normális, és én élek a Holdon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai