Első

Ma volt az első eset, hogy Lizával álmodtam. Mármint a halála óta. Azt álmodtam, hogy kiderült, nem is halt meg, és hazahozták hozzánk. Azt nem tudom, kicsoda, de azt igen, hogy nagyon meglepődtem, és nagyon örültem, mert ráadásul se öreg nem volt, se beteg. Eszembe jutott, hogy kemény meccs lesz ez Marcival, meg hogy Marci hol fog lakni akkor, de felébredtem. Még mindig hiányzik a kiskutyám. Jó is volt látni :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai