Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg

Másodikban kellett elolvasni, az első néhány fejezetben alá is van húzogatva a fő- és mellékhangsúly a szavakban. Ez Margit néni módszere volt, amikor felolvasásra készített minket, tehát valószínűleg az első néhány fejezetet fel is olvastam valahol, valamikor. Csak emlékem nem maradt erről. Nekem a postabankos kiadás van meg, aminek nagyon tetszik az előszava és a hátsó borítóján a szöveg, és azzal jeleztem annak idején, hogy szeretem ezt a könyvet, hogy a bal fölső sarokba ragasztottam egy Bambi matricát. Főleg a molyon olvastam sok ember véleményét, miszerint mindenképpen ajánlatos újraolvasni A kis herceget felnőttkorban is, úgyhogy szakítottam rá időt bokros teendőim közepette. Tényleg érdemes volt.

A kedvenc részem, amikor a kis herceg végiglátogatja a hat bolygót, mielőtt a Földre pottyan. A legaranyosabb része az egész könyvnek. Nem nagyon akarnám elemezni, természetesen 5 csillag, csak azt mondanám el, mi volt az első gondolatom, amikor befejeztem a könyvet, és sikerült nem elsírni magam a végén, pedig még csak nem is ültem buszon. Ha valakiben az élete során valamikor felmerül a kérdés, hogy mi is a szeretet, akkor csak olvassa el a könyvet, mert ott van benne a válasz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai