Ültetvényesek dala - Old Black Joe

Ezt egyszer már posztoltam, bár lehet, hogy akkor magyarul. Most megint eszembe jutott. Hogy én ezt mennyire szeretem…



 

Órám lejárt, tova tűnt az életem,
Száz hű barát, künn az ültetvényeken,
Ott várnak rám, ahol minden szép és jó,
És hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"

Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"

Miért sírok hát? Szívem megnyugvásra vár,
Szép ifjúság, soha nem jössz vissza már.
Vár rám az éj, s halkan cseng a tiszta szó,
Már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"

Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"

Mind sírba hull, aki itt örült velem,
Lányok, fiúk, akik ültek térdemen,
Túl a folyón, vár egy part - oly biztató,
Ott hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"

Ó, megyek, már megyek,
Hajam hamvas, mint a hó,
S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai