Sűrű

Két teljes hete nem aludtam annyit, amennyit akartam, és nem keltem magamtól, csak órára. Mivel közben egyfolytában rohanok valahova, vagy órákra készülök, vagy kutyát sétáltatok, mára odáig jutottam, hogy például nem fogok tornázni sem, mert félek, hogy mindjárt az első gyakorlatnál betörne az orrom, amikor lefejelem a parkettát. (Az első gyakorlat nagyon kemény, és minél fáradtabb vagyok, annál keményebb.) Nem tudom, jövő szombaton és vasárnap milyen programnak nézek elébe, de egy biztos: nincs az az isten, hogy ébresztőórára keljek, sőt a kettő közül legalább az egyik nap sehová nem megyek. Összesen 19 pihenésmentes nap után legalább egyre szükségem lesz.

Laura Ingalls akarok lenni 1874-ben a Szilva-patak partján. A dolog megannyi előnye közül a mai túra után az önsétáltató kutyát tudnám kiemelni. Mondjuk azért elég király lehet egy dombba vájt házban lakni is, konkrétan ebben:



 

 

Amúgy erre az emberre most nagyon irigy vagyok.

 

 

 

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai