Kritikai kiadás

Megmondjam, mennyire hiányzott, hogy részt vehessek benne? Mint ablakos tótnak a hanyatt esés, pont annyira.

Az van, hogy kaptam három újságot, aminek minden számát olvassam el adott időszakból, és írjak fel minden cikket, amiben említik a célszemélyt, valamint minden olyat, amit a célszemély írt. Ezt a Széchenyi Könyvtárban lehet megtenni, úgyhogy tegnap fel is másztam a hegyre, és eltöltöttem majdnem négy órát újságok átnyálazgatásával. Amikor kb. a felénél jártam, már erősen úgy éreztem, mindjárt sírok, de végül nem, és a végére is értem. Azt nem is kell mondanom, hogy a bejutás és az eligazodás megint elég kalandosra sikerült, úgyhogy most sem szerettem meg ezt a helyet, legyen bármilyen magas presztízsű hely. Megtanultam mikrofilmolvasót kezelni is, az se volt egy egyszerű menet, de végül csak megoldottam.

A három újságból az egyik egy cserkészcsapaté, a másik egy gazdasági lap, a harmadik meg egy magát érdekvédőnek mondó propagandalap. Ez utóbbiban kemény dolgok vannak, megdöbbentett ez a nyílt zsidógyűlölet, pedig azért lehetett tudni, hogy pl. 1934-ben már erősen itt tartottunk. Nagyon erős dolgok vannak benne, az egyik legdurvább a találós kérdéses rovat az egyik szám végén, attól teljesen elhűltem. Aztán meg arra gondoltam, milyen jó lenne 1945 után látni ezeket az embereket, akik ezeket a cikkeket írták német és olasz bálványaikról, és megkérdezni őket, még mindig kitartanak-e az álláspontjuk mellett, vagy inkább úgy gondolják, mégsem ez volt a megfelelő megoldás.

Egyébként egyik újságban sem találtam se a célszemélyről, se a célszemélytől egy fél megjegyzést sem, de azért lesz munka így is bőven, mire kimazsolázgatom, hogy akkor tulajdonképpen melyik újságot ki szerkesztette, mettől meddig jelent meg, és melyik számok hiányoznak. (A legtöbb szám nincs meg, ami egyrészt kár, mert azért ezek egy kor lenyomatai, másrészt viszont iszonyú hálás voltam érte a negyedik órában, amikor már a nyakam és a hátam is le- illetve be akart szakadni.)

Remélem, nem lesz ebből több kör. (Ha meg mégis, majd nyávogok egy kicsit, aztán megcsinálom. Úgyis unatkozom.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai