Szombat
Reggel elmentünk anyuékhoz Tomival, mert anyu úgy érezte, mégis jobb lenne egy eggyel nagyobb szoknya, mint amilyet vett a Várban, és ha már én úgyis pont ott terveztem eltölteni a délelőttöt, megkért, hogy vigyem vissza és cseréltessem ki. Aztán Tomi elvitt a Délihez, ahol találkoztunk Blankával, majd olyan aranyos volt, hogy a Mátyás templommal szemben található lépcső aljáig fuvarozott minket, így a Dísz téren mentünk be a Mesterségek Ünnepére. Blanka még sosem volt ott, azért néztük meg. Sokkal többen voltak, mint csütörtökön, és sokkal több volt a mesterember, aki a standja mellett üldögélve/álldogálva készítette a portékáját. A legérdekesebb az volt, amikor egy bácsi búgócsigát csinált kb. öt perc leforgása alatt. És hiába volt csak öt perc az egész, olyan precizitás meg odafigyelés kellett hozzá, amilyet valószínűleg sok év gyakorlással lehet szerezni. A Palotaszínpadnál kicsit elidőztünk, így megismerkedtünk a bagi népviselettel egy (vagy a?) bagi néptánccsoport előadásában. Aztán jöttek a árbaköziek, köztük a sziliek, ami azért különösen érdekes, mert Tata családja szili. A ruhák bemutatásának elejét megnéztük még, de táncolni már nem láttuk őket, mert akkor sosem értünk volna a vásár végére. Nagyon jó hangulata volt az egésznek, talán jobb is, mint csütörtökön, és még a döbbenetes tömeg sem tette élvezhetetlenné, a legtöbb standhoz azért oda lehetett férni. Mivel most volt nálam kaja is, nemcsak víz, teljesen komfortosan érezhettem magam végig, erre sem lehetett panaszom. Anyu szoknyáját simán kicserélte a pasi, még a blokkot sem kérte. Én először úgy éreztem, nem emlékszik rám csütörtökről, de Blanka szerint meg igen, és neki lehet igaza, mert tényleg már akkor a megfelelő szoknyákhoz lépett, amikor még elő sem vettem a szatyorból a ruhát, csak beszéltem róla.
A Várból a Clark Ádám téren értünk ki, úgyhogy ha már ott voltunk, megtekintettük az Ízek Utcáját. Ja, szeretném megjegyezni, hogy tíz pontos ötlet volt lezárni az alagutat. Valamikor 8-9 éve egyszer átsétáltunk rajta 20-án anyuékkal, mert csak a túloldalán tudtunk parkolni, és majd megfulladtunk a kipufogóbűztől, és iszonyú hangos volt a rengeteg autó. Most meg simán átmehetett, aki akart, sétálóalagút lett belőle huszadika alkalmából. (Az autósok nyilván nem kicsit anyáztak miatta, de attól ez még a gyalogosok szempontjából jó ötlet volt.) Szóval az Ízek Utcája kb. négy standból áll, jobbára azt árulják, mint a Várban a kajáldák, jobbára hasonló áron. Mi ugyan nem láttuk, de olvastam, hogy itt osztogatták az ország tortáját is. Osztogatták, ahogy a tévében ígérték, csak éppen 450 Ft-ért szeletenként, amiről a tévében nem volt szó. Hát, magyar tempó, ez van. Több helyen is azt olvastam, hogy borzalmasan rossz volt. Valaki kóstolta közületek? Ízlett?
Ezek után végigballagtunk a rakparton, elhaladtunk a Várbazár előtt, jól szemügyre vettük, és a szívem megszakadt, hogy így szétrohadt, pedig milyen gyönyörű lehetne. Elsétáltunk a Szabadság hídig, aztán a Budafoki úton át Tomiékhoz a sörözőbe. Egyrészt folyóügyeket kellett intézni, másrészt szomjan haltam – kis híján. Az volt a vicces, hogy Blankánál nem volt semmilyen folyadék, mégis jobban lett két és fél deci kólától, én meg még a Várban megittam egy liter (!) vizet, mégis kellett két és fél deci gyömbér meg két és fél deci kóla, mire úgy éreztem, talán szomjhalál nélkül meg tudom tenni azt a 10 perces utat villamossal. És persze még itthon is vedeltem vagy egy liter vizet. Kacsa vagyok.
Jól telt a napunk, jókat beszélgettünk, és jó volt a vásár meg a séta is. Én nagyon elfáradtam a kb. öt óra gyaloglástól, megfájdult a csípőm (igen, igen, lehet, hogy majd egyszer elmegyek ezzel orvoshoz…), és már nem volt kedvem anyut elkísérni a suliban vendégeskedő olaszok fellépésére, örültem, hogy élek. Ja, mert még nem mondtam, mert nem akartam se elkiabálni, se túl korán másokkal megosztani, hogy anyu iskolát váltott, és mostantól a legelső munkahelyén dolgozik megint, csak most már nem mezei tanár, hanem igazgató-helyettes. Nagyon remélem, hogy jól fogja itt érezni magát, de igazából nem tudom elképzelni, hogyan lehetne rossz ez a váltás. Úgyhogy tök jó :)
Végül este azt hittem, elmegyek a Petőfi hídig tűzijátékot nézni, de rájöttem, hogy én azért nem járok tűzijátékra, mert fáj tőle a fülem, és könnybe lábad a szemem, és akkor nekem a tűzijáték abból áll, hogy fél órát állok hatalmas tömegben csukott szemmel. Úgyhogy megnéztem a tévében, és nem tetszett. Mármint maga a tűzijáték nem volt rossz, csak pont olyan volt, mint minden évben, csak a körítést utáltam. Aztán meg jött az Ízlések és pofonok, annak meg jót lehet sírni az elején, viszont utána vicces. Aztán nagyon későn feküdtem le, és vasárnap fél 12-ig aludtam. Jó nap volt.
Meg ígértem képet a vásárfiámról, itt van:
Mármint a gomba az. Szerintem nagyon aranyos. Csak majd ne felejtsem el behozni a virágot, ha vihargyanús idő van, mert a gomba feje nincs összenőve a szárával, viszont kerámia, és sajnálnám, ha összetörne.
Egyébként pedig lassan kibontják a szirmaikat a napraforgók, amiket olyan lelkesen nevelgetek május óta. Így néznek ki:
Plusz az, ami mellé leszúrtam a gombát. Pont nem sütött oda a nap, biztos azért lógatta az orrát a legutolsó képen látható napraforgó. Nem siették el a kinyílást, de hátha jó idő lesz még szeptemberben is, és akkor követhetik a napot kedvükre. Meg az én kedvemre, miután az egyik kedvenc virágom a napraforgó.
A Várból a Clark Ádám téren értünk ki, úgyhogy ha már ott voltunk, megtekintettük az Ízek Utcáját. Ja, szeretném megjegyezni, hogy tíz pontos ötlet volt lezárni az alagutat. Valamikor 8-9 éve egyszer átsétáltunk rajta 20-án anyuékkal, mert csak a túloldalán tudtunk parkolni, és majd megfulladtunk a kipufogóbűztől, és iszonyú hangos volt a rengeteg autó. Most meg simán átmehetett, aki akart, sétálóalagút lett belőle huszadika alkalmából. (Az autósok nyilván nem kicsit anyáztak miatta, de attól ez még a gyalogosok szempontjából jó ötlet volt.) Szóval az Ízek Utcája kb. négy standból áll, jobbára azt árulják, mint a Várban a kajáldák, jobbára hasonló áron. Mi ugyan nem láttuk, de olvastam, hogy itt osztogatták az ország tortáját is. Osztogatták, ahogy a tévében ígérték, csak éppen 450 Ft-ért szeletenként, amiről a tévében nem volt szó. Hát, magyar tempó, ez van. Több helyen is azt olvastam, hogy borzalmasan rossz volt. Valaki kóstolta közületek? Ízlett?
Ezek után végigballagtunk a rakparton, elhaladtunk a Várbazár előtt, jól szemügyre vettük, és a szívem megszakadt, hogy így szétrohadt, pedig milyen gyönyörű lehetne. Elsétáltunk a Szabadság hídig, aztán a Budafoki úton át Tomiékhoz a sörözőbe. Egyrészt folyóügyeket kellett intézni, másrészt szomjan haltam – kis híján. Az volt a vicces, hogy Blankánál nem volt semmilyen folyadék, mégis jobban lett két és fél deci kólától, én meg még a Várban megittam egy liter (!) vizet, mégis kellett két és fél deci gyömbér meg két és fél deci kóla, mire úgy éreztem, talán szomjhalál nélkül meg tudom tenni azt a 10 perces utat villamossal. És persze még itthon is vedeltem vagy egy liter vizet. Kacsa vagyok.
Jól telt a napunk, jókat beszélgettünk, és jó volt a vásár meg a séta is. Én nagyon elfáradtam a kb. öt óra gyaloglástól, megfájdult a csípőm (igen, igen, lehet, hogy majd egyszer elmegyek ezzel orvoshoz…), és már nem volt kedvem anyut elkísérni a suliban vendégeskedő olaszok fellépésére, örültem, hogy élek. Ja, mert még nem mondtam, mert nem akartam se elkiabálni, se túl korán másokkal megosztani, hogy anyu iskolát váltott, és mostantól a legelső munkahelyén dolgozik megint, csak most már nem mezei tanár, hanem igazgató-helyettes. Nagyon remélem, hogy jól fogja itt érezni magát, de igazából nem tudom elképzelni, hogyan lehetne rossz ez a váltás. Úgyhogy tök jó :)
Végül este azt hittem, elmegyek a Petőfi hídig tűzijátékot nézni, de rájöttem, hogy én azért nem járok tűzijátékra, mert fáj tőle a fülem, és könnybe lábad a szemem, és akkor nekem a tűzijáték abból áll, hogy fél órát állok hatalmas tömegben csukott szemmel. Úgyhogy megnéztem a tévében, és nem tetszett. Mármint maga a tűzijáték nem volt rossz, csak pont olyan volt, mint minden évben, csak a körítést utáltam. Aztán meg jött az Ízlések és pofonok, annak meg jót lehet sírni az elején, viszont utána vicces. Aztán nagyon későn feküdtem le, és vasárnap fél 12-ig aludtam. Jó nap volt.
Meg ígértem képet a vásárfiámról, itt van:
Mármint a gomba az. Szerintem nagyon aranyos. Csak majd ne felejtsem el behozni a virágot, ha vihargyanús idő van, mert a gomba feje nincs összenőve a szárával, viszont kerámia, és sajnálnám, ha összetörne.
Egyébként pedig lassan kibontják a szirmaikat a napraforgók, amiket olyan lelkesen nevelgetek május óta. Így néznek ki:
Plusz az, ami mellé leszúrtam a gombát. Pont nem sütött oda a nap, biztos azért lógatta az orrát a legutolsó képen látható napraforgó. Nem siették el a kinyílást, de hátha jó idő lesz még szeptemberben is, és akkor követhetik a napot kedvükre. Meg az én kedvemre, miután az egyik kedvenc virágom a napraforgó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése