Mások

Néha eszembe jut, mit gondolhatnak rólam mások, amikor meglátnak az utcán. Mit gondolhatnak a ruhámról, a fejemről, a cipőmről. Vagy mit gondolhatnak, amikor megszólalok. Ilyenkor mindig megrémülök, és inkább nem gondolkodom ilyeneken. Minek csináljak magamnak plusz problémákat? Különben is ismerem azt a mondást, ami szerint amit nem tudunk, az nem fáj.

(Ez most főleg onnan jön, hogy ma nagyon keményen sántikáltam, mert különösen nagyon durván fájt a csípőm. Igen, igen, elmegyek orvoshoz. Tényleg. Nem akarok így maradni.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai