Kedd
Csodálatosan zsúfolt nap volt, reggel hattól éjfélig két órát voltam itthon, azt is három részletben.
Hatos kelés után elmentem tanítani, de nem jártam sikerrel, mivel nem jelent meg a csoport. Ezek után Tomival elmentünk a nyelviskolába számlázni, utána vásárolni a Tescóba, mivel találtam a táskámban egy 5000 Ft-os vásárlási utalványt (ránk is fért). Vásárlás után elmentünk anyuékhoz, ahol rájöttünk, hogy az éppen ott nyaraló Ákost nem szállíthatjuk a kocsiban, mivel nincs gyerekülésünk, Ákos meg 131 cm-nél jár. Így aztán Gabit mi vittük az Orczy Kalandparkba kocsival, anyu meg tömegközlekedett Ákossal. Ez a kalandpark tök jó, mindenki kedves volt, náluk is jó kis pályák vannak, és még Brad Pitt is elhozta ide a gyerekeit, amikor Magyarországon voltak (ezt egy fotó bizonyítja, ami mindjárt a pénztárnál található, de csak fénymásolat formájában - gondolom, az eredetit ereklyeként őrzik). Ákos ment mászni, mi meg négyen kísértük. És kellettünk is ennyien, ugyanis a gyerek vagy öntörvényű, vagy figyelmetlen, vagy mindkettő. Nehezen értette, miért nem kötjük ki egyszerre mindkét karabinert, és az se könnyen állta meg, hogy ne kapaszkodjon a pályába, mikor valaki más még mászik rajta, illetve ne akassza fel rá a karabinert és/vagy a csigát. Ettől függetlenül azért jól érezte magát, bár a két órából csak másfelet mászott, mert fél óra alatt újabb pályát nem tudott volna végigcsinálni, csak úgy csúszkálni meg nem volt kedve, mert elfáradt. (Kemény akadályok vannak a gyerekek pályáin is, nem csodálom, hogy elfogyott a végére a szusz.)
A kalandpark után Gabit elvittük a buszhoz az Etelére, mi meg hazajöttünk, gyorsan rittyentett ebédet Tomi, aztán rohantunk Marciért, akit orvoshoz vittünk, mert nyílt egy rés a nemi szervén az alapfelszereltség részét képezőn kívül, és ki is derítette az orvos, hogy egy toklász üthette azt oda, ami még benne lehet, mert a kutya nonstop nyalja magát, ezért szerda estére kapott a kutya időpontot műtétre. Azt azért elmondanám, hogy amikor az orvos egy ilyen ollószerű fogóval minden érzéstelenítés felnyúlt a kutyának abba a lyukba, én majdnem elájultam, és az is igen ijesztő volt, amikor szurit kapott a kutya, és annyira csípett meg fájt neki, hogy előbb megpróbálta megharapni az orvost, aztán meg olyan fejet vágott, mint Liza, amikor egy kiránduláson rosszul lett (majd egyszer talán ezt is elmesélem).
Ezek után rohantunk Tomi apukájához, és sikerült elérni, hogy a kb. 20 perces úton ne hányjon a kutya, így csak a kocsi mellett az aszfaltot dekorálta ki - határozottan fejlődik. Tomi apukájánál segítettünk feltérképezni a dán népfőiskolák rendszerét, a jelentkezés mikéntjét, majd kaptam egy levelet magyarul, amit aztán elküldtem angolul, hogy segítsenek a delikvensnek iskolát választani fél évre (még nem reagáltak, de bízom benne, hogy esetleg fognak). Valamikor 11 körül jöttünk el tőlük, még megsétáltattuk Marcit, és így éjfélre értünk haza.
Hatos kelés után elmentem tanítani, de nem jártam sikerrel, mivel nem jelent meg a csoport. Ezek után Tomival elmentünk a nyelviskolába számlázni, utána vásárolni a Tescóba, mivel találtam a táskámban egy 5000 Ft-os vásárlási utalványt (ránk is fért). Vásárlás után elmentünk anyuékhoz, ahol rájöttünk, hogy az éppen ott nyaraló Ákost nem szállíthatjuk a kocsiban, mivel nincs gyerekülésünk, Ákos meg 131 cm-nél jár. Így aztán Gabit mi vittük az Orczy Kalandparkba kocsival, anyu meg tömegközlekedett Ákossal. Ez a kalandpark tök jó, mindenki kedves volt, náluk is jó kis pályák vannak, és még Brad Pitt is elhozta ide a gyerekeit, amikor Magyarországon voltak (ezt egy fotó bizonyítja, ami mindjárt a pénztárnál található, de csak fénymásolat formájában - gondolom, az eredetit ereklyeként őrzik). Ákos ment mászni, mi meg négyen kísértük. És kellettünk is ennyien, ugyanis a gyerek vagy öntörvényű, vagy figyelmetlen, vagy mindkettő. Nehezen értette, miért nem kötjük ki egyszerre mindkét karabinert, és az se könnyen állta meg, hogy ne kapaszkodjon a pályába, mikor valaki más még mászik rajta, illetve ne akassza fel rá a karabinert és/vagy a csigát. Ettől függetlenül azért jól érezte magát, bár a két órából csak másfelet mászott, mert fél óra alatt újabb pályát nem tudott volna végigcsinálni, csak úgy csúszkálni meg nem volt kedve, mert elfáradt. (Kemény akadályok vannak a gyerekek pályáin is, nem csodálom, hogy elfogyott a végére a szusz.)
A kalandpark után Gabit elvittük a buszhoz az Etelére, mi meg hazajöttünk, gyorsan rittyentett ebédet Tomi, aztán rohantunk Marciért, akit orvoshoz vittünk, mert nyílt egy rés a nemi szervén az alapfelszereltség részét képezőn kívül, és ki is derítette az orvos, hogy egy toklász üthette azt oda, ami még benne lehet, mert a kutya nonstop nyalja magát, ezért szerda estére kapott a kutya időpontot műtétre. Azt azért elmondanám, hogy amikor az orvos egy ilyen ollószerű fogóval minden érzéstelenítés felnyúlt a kutyának abba a lyukba, én majdnem elájultam, és az is igen ijesztő volt, amikor szurit kapott a kutya, és annyira csípett meg fájt neki, hogy előbb megpróbálta megharapni az orvost, aztán meg olyan fejet vágott, mint Liza, amikor egy kiránduláson rosszul lett (majd egyszer talán ezt is elmesélem).
Ezek után rohantunk Tomi apukájához, és sikerült elérni, hogy a kb. 20 perces úton ne hányjon a kutya, így csak a kocsi mellett az aszfaltot dekorálta ki - határozottan fejlődik. Tomi apukájánál segítettünk feltérképezni a dán népfőiskolák rendszerét, a jelentkezés mikéntjét, majd kaptam egy levelet magyarul, amit aztán elküldtem angolul, hogy segítsenek a delikvensnek iskolát választani fél évre (még nem reagáltak, de bízom benne, hogy esetleg fognak). Valamikor 11 körül jöttünk el tőlük, még megsétáltattuk Marcit, és így éjfélre értünk haza.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése