Margóra

Azt szerettem volna, ha itthon marad. Arra hajlandó lettem volna, hogy ne polcon legyen, ne legyen szem előtt, de azt szerettem volna, hogy maradjon itthon velem.

Ő meg ezt nem szerette volna. Mondta, érveljek, miért maradjon. Mondtam, azért, mert szeretném.

"Ezt szeretném" - nem érv.

"Ezt nem szeretném" - ez érv.

A logikát nem kell keresni benne, én legalábbis nem találom, és gyanítom, hogy nincs is.

Így megint nem az történt, amit én szerettem volna, és ezen megint nehéz lesz túltenni magam.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai