Janikovszky Éva: Felnőtteknek írtam (1997)

Kis szösszenetek mindenféle témáról, főleg Janikovszky Éva életéből. A legtöbbje nagyon vicces, például a szimbolikus karácsonyon hangosan röhögtem, és mind tele van nagy igazságokkal. Van viszont néhány nagyon nyomasztó és szomorú, például az utolsó kettő. Az öregedés folyamata és ténye nem vidám, még ha úgy is ír róla J.É., mintha az lenne. És az sem vicces, hogy meghalnak az ember körül a szerettei. Ez utóbbit mondjuk nem is próbálja úgy ábrázolni, mintha vicces lenne.

Érdemes elolvasni, csak azt sajnálom, hogy az illusztrációkból kimaradtam (e-könyvben olvastam). 5 pontot kapott

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai