Gnomeo and Juliet

Blankával néztük meg, bár én a felét már láttam egyszer, amikor még Lizára vigyáztam. (Hiányzik. Nagyon nehezen hiszem el, hogy tényleg meghalt.)

A film nagyon aranyos, tele van poénnal, utalgatással. Shakespeare drámáját dolgozza fel, ahogy arra a cím is utal, de a főszereplők kerti törpék. Itt is fennáll a háborúskodás, aminek a kiváltó okára már senki nem emlékszik, vannak segítők, vannak ellenségek, még Lőrinc barát is van, csak nem úgy hívják. Shakespeare-t is megidézik. Van benne egy-két fájdalmas jelenet, például a fürdőruhás törpén nem tudom túltenni magam, az nagyon durva volt.

Lett két kedvenc dalom/jelenetem is, ezeket most megmutatom.

 






Érdemes megnézni a filmet, még akár felnőtt fejjel is, bár erős a gyanúm, hogy ez a mese eleve sem gyerekeknek szól.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai