Tomi 27
Tegnap volt a születésnapja. Idén kivételesen nem elsején ünnepeltük, mert másodikán szabadnapja volt, nekem csak 5-re kellett menni tanítani, anyukája meg otthon volt, úgyhogy tudtuk a napján köszönteni.
Volt ebéd,
aztán ajándékozás. Ez most egy utalványos szülinap volt, mostanában rákaptam erre, és körülöttem mindenki más is, úgy tűnik. (Én például ma kaptam ajándékkártyát búcsúzóul a csoportomtól, persze könyvet lehet venni belőle – nagyon jó ötlet volt.) Szóval Tomi kapott általános, bármire beváltható utalványt bizonyos értékben, kapott vacsorát két személyre (elvileg még a közeljövőben beváltjuk), mozijegyet, és két nem utalványt: egy doboz kókuszgolyót, mert az az egyik kedvenc sütije (a másik a zserbó, azt húsvétra kapott, szorgosan fogyasztjuk), valamint a Szomszédok első évadát DVD-n, mert amikor Komlós Juci halálának kapcsán elárasztották a netet a videók, úgy döntött, szeretné megnézni az egész sorozatot még egyszer, és ehhez kapott most egy kezdő készletet.
Volt torta is, ezúttal gesztenyés. Szerintem tök jó, Tomi kicsit kevesli benne a gesztenyét, én meg nem értem, mire gondolhat, más sincs benne, csak gesztenyekrém, és nagyon finom tőle.
Aztán én úgy elálmosodtam valamitő, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemem, ezért ledőltünk, bár már csak pontosan fél órám volt a munkába indulásig. (Mint tudjuk, én 10 percre is lefekszem, ha kritikus a helyzet.) Nem sokat aludtunk, mert az volt, hogy Liza lefeküdt közvetlenül a heverő mellé, amin mi hevertünk, Marci meg ült a szoba másik felében, és morgott, néha vakkantott is egyet-egyet, sőt fel is pattant időnként. Hát igen, hatalmas rivalizálás folyik a két kutya között “Kit szeret jobban a gazdi?” témában, hát nagyon élvezetes. Az a jó, hogy most már csak rövid időszakokra borulnak ki egymástól, úgyhogy egy szülinapi ünneplést pont kibír mindkettő nagyobb lelki trauma nélkül. Alább láthatóak még a mi csendes pihenőnk előtt, amikor még ők is tudtak békésen pihenni, igaz, csak egymástól két méterre, főként Liza miatt. (És az a valami ott Marci hóna alatt, na, az egy tatu, ami jól csipog, ezért tiszta móka dobálni, ráállni, rágcsálni. Mármint Marci szerint. Liza nem ért vele egyet, szinte látszik az arcán, mi a véleménye: “Te dedós!”)
Az anyukám egyébként csak három hónappal és három nappal volt idősebb, mint Tomi tegnap, amikor én lettem neki. Ez a nem semmi.
Még egyszer boldog születésnapot kívánok! (L)
Volt ebéd,
aztán ajándékozás. Ez most egy utalványos szülinap volt, mostanában rákaptam erre, és körülöttem mindenki más is, úgy tűnik. (Én például ma kaptam ajándékkártyát búcsúzóul a csoportomtól, persze könyvet lehet venni belőle – nagyon jó ötlet volt.) Szóval Tomi kapott általános, bármire beváltható utalványt bizonyos értékben, kapott vacsorát két személyre (elvileg még a közeljövőben beváltjuk), mozijegyet, és két nem utalványt: egy doboz kókuszgolyót, mert az az egyik kedvenc sütije (a másik a zserbó, azt húsvétra kapott, szorgosan fogyasztjuk), valamint a Szomszédok első évadát DVD-n, mert amikor Komlós Juci halálának kapcsán elárasztották a netet a videók, úgy döntött, szeretné megnézni az egész sorozatot még egyszer, és ehhez kapott most egy kezdő készletet.
Volt torta is, ezúttal gesztenyés. Szerintem tök jó, Tomi kicsit kevesli benne a gesztenyét, én meg nem értem, mire gondolhat, más sincs benne, csak gesztenyekrém, és nagyon finom tőle.
Aztán én úgy elálmosodtam valamitő, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemem, ezért ledőltünk, bár már csak pontosan fél órám volt a munkába indulásig. (Mint tudjuk, én 10 percre is lefekszem, ha kritikus a helyzet.) Nem sokat aludtunk, mert az volt, hogy Liza lefeküdt közvetlenül a heverő mellé, amin mi hevertünk, Marci meg ült a szoba másik felében, és morgott, néha vakkantott is egyet-egyet, sőt fel is pattant időnként. Hát igen, hatalmas rivalizálás folyik a két kutya között “Kit szeret jobban a gazdi?” témában, hát nagyon élvezetes. Az a jó, hogy most már csak rövid időszakokra borulnak ki egymástól, úgyhogy egy szülinapi ünneplést pont kibír mindkettő nagyobb lelki trauma nélkül. Alább láthatóak még a mi csendes pihenőnk előtt, amikor még ők is tudtak békésen pihenni, igaz, csak egymástól két méterre, főként Liza miatt. (És az a valami ott Marci hóna alatt, na, az egy tatu, ami jól csipog, ezért tiszta móka dobálni, ráállni, rágcsálni. Mármint Marci szerint. Liza nem ért vele egyet, szinte látszik az arcán, mi a véleménye: “Te dedós!”)
Az anyukám egyébként csak három hónappal és három nappal volt idősebb, mint Tomi tegnap, amikor én lettem neki. Ez a nem semmi.
Még egyszer boldog születésnapot kívánok! (L)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése