A Szépség és a Szörnyeteg

Rékával néztük meg szombaton az Operettszínházban. Réka elég jól emlékszik még a rajzfilmre, szerinte nagyjából ugyanaz volt a történet, sok helyen a szöveg is. Nekem csak emlékfoszlányaim vannak a meséről, újra kéne nézni, csak vasárnap elfelejettem hazahozni.

Utánanéztem kicsit a történetnek. Az derült ki, hogy nagyon régen terjedt már szájról szájra, amikor 1740-ben egy francia írónő először lejegyezte. Rengeteg feldolgozása van, a Disney 1991-ben vitte filmre, ez a mostani előadás pedig abból a filmből készült.

Azt gondolom, a minimalista díszlet ellenére grandiózus előadás volt. Gyönyörűek voltak a jelmezek, jól kihasználták a színpad technikai adottságait (nekem a kedvencem a vacsoránál az asztal kiemelkedése a színpad síkjából), a színészek jól játszottak, és szépen énekeltek. Talán csak a szörnyeteg ordítása nem tetszett, kicsit olyan volt, mintha hányingere lenne, talán jobb lett volna bejátszani azt a hangot, amit produkálni akartak. Nagyon jók voltak a dalok, és nagyon szépen megkoreografálták mindegyikhez a táncjelenetet.

Az elején az erkély negyedik sorában ültünk, ahonnan egészen jól láttunk volna, ha a mellettünk ülő kisfiú nem ül ki a széke szélére, nem hajol előre, illetve nem pattan fel töbször is. De ezeket mind csinálta. Szerencsére a második sorba nem érkezett meg négy ember (biztos, hogy a jegyet megvették, mert Réka az utolsó háromból csapott le kettőre). Így aztán a szünetben azonnal rástartoltunk a négyből két helyre, úgyhogy a második felvonásból mindent láttunk, és a kisfiú is jól járt, mert kettővel beljebb ülhetett a negyedik sorban, szóval feltehetőleg ő is mindent látott. A végén kicsit igazságtalannak éreztem, hogy Lángőrnek mindenkinél több taps és sikoltozás jut, csak azért, mert őt Csonka András alakította, a többieket meg a médiában kevésbé ismert színészek. Viszont javaslom megtekintésre mindenkinek, nagyon szép darab, bár csak ősszel lesz legközelebb.

(A képek mindegyike innen származik, csak most nincs türelmem végiglinkelgetni, mert most múlt éjfél, én meg álmos vagyok.)

Ráadásnak a kedvenc dalom ebből a történetből:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk