Műfordítók hétvégéje
Péntektől ma délig voltam Dobogókőn ezen a programon Livivel. Már tavaly is elmentünk rá, idén sem akartuk kihagyni. Nagyon sűrű, nagyon igényes program volt, rengeteg érdekeset hallottunk, és sok dolog megjavult tavaly óta. Nyilván az első szervezéskor nem lehet minden tökéletes (meg sohasem, ilyen az élet), de nagyon örültem neki, hogy amiről tavaly kiderült, hogy úgy nem lesz jó, idén máshogy volt. Én idén nem is fedeztem fel semmilyen problémát, minden szuper volt.
Már pénteken négytől előadás volt, aztán egy vacsora, aztán még egy megnyitóval egybekötött előadás, aztán egy kerekasztal-beszélgetés. Sok jó gondolat elhangzott, voltak jó kis viták, tetszett az egész. Szombaton volt igazán feszített a tempó: volt négy előadás/workshop, majd este egy felolvasás meg egy koncert. A felolvasás sokkal jobban sikerült most, mint tavaly. Akkor még bárki felolvashatott, akinek csak kedve volt megosztani a közzel a munkásságát, ennek következtében két estén át tartott a program, legalább két-két óra hosszan. Most viszont meghívtak öt műfordítót, akik az egyesület megítélése szerint 2010-ben valami igazán nagyot alkottak, és adtak nekik fejenként 12 percet bemutatkozni, beszélni a könyvükről, majd felolvasni. Ez szerintem így volt tökéletes, még ha nem is volt egészen igazságos a többi nagyot alkotott fordítóval szemben. Ma már csak egy előadás volt, annak is lemaradtunk a második feléről, mert nekem délben el kellett jönnöm, és Livi velem tartott, és kénytelenek voltunk már fél 12-kor ebédelni, mikor az előadás pont addig tartott. Beültünk franciás és oroszos előadásra is, és mind érdekes volt, annak meg különösen örültem, hogy egyik oroszos eseménynél sem éreztem kirekesztve magam amiatt, hogy egy szót sem tudok oroszul. (Nyilván úgy is készült a két műfordító, hogy a többség már nem tanult oroszt, vagy ha tanult is, elfelejtette.)
A szuper programok mellé szuper szoba és szuper ellátás is járt, a kétféle desszert miatt neheztelek, mert hát hogyan is lehet tőlem azt várni, hogy válasszak mondjuk almás-fahéjas palacsinta meg túrótorta között. Ugye, hogy ugye? Az idő pénteken nagyon szép volt, sétáltunk is egyet a hotel parkjában, aztán szombaton olyat láttunk, amit eddig ritkán: egész nap sűrű köd, hogy az orrunkig nem láttunk, mellé meg eső és zimankó. Aztán ma megjavult a helyzet, megint meleg volt.
Odafelé a HÉV-től taxival mentünk, mert így állapodtunk meg egy tavaly megismert hölggyel, hazafelé már buszoztunk, és nem is hittem volna, hogy van kényelmes volánbusz. A HÉV-en meg kaptunk "fóóóklóóhhhműsohhht": egy négy-öt év körüli testvérpár, persze két kisfiú, püfölte egymást kitartóan Pomáztól a végállomásig, és elhangzott egy "instant favourite" mondat egyikük sírásra álló szájából: "Soha többet az életemben nem leszek a testvéred! Soha többet az életemben!" Hát igen, a gyerekek édesek :)
Jó kis hétvége volt ez, bár fárasztó: szombaton az első két előadás utáni szünetben én leültem a szobánkban, és csak bámultam kifelé a fejemből, egyenesen a semmibe. Van sok jegyzetem és handoutom, sok hasznos dolgot tanultam, tetszett ez az egész, és mert Livivel ebben egyetértünk, valószínűleg jövőre is megyünk. A programleírás szerint fordítóknak és érdeklődőknek rendezik, szóval lehet bátran csatlakozni :)
Már pénteken négytől előadás volt, aztán egy vacsora, aztán még egy megnyitóval egybekötött előadás, aztán egy kerekasztal-beszélgetés. Sok jó gondolat elhangzott, voltak jó kis viták, tetszett az egész. Szombaton volt igazán feszített a tempó: volt négy előadás/workshop, majd este egy felolvasás meg egy koncert. A felolvasás sokkal jobban sikerült most, mint tavaly. Akkor még bárki felolvashatott, akinek csak kedve volt megosztani a közzel a munkásságát, ennek következtében két estén át tartott a program, legalább két-két óra hosszan. Most viszont meghívtak öt műfordítót, akik az egyesület megítélése szerint 2010-ben valami igazán nagyot alkottak, és adtak nekik fejenként 12 percet bemutatkozni, beszélni a könyvükről, majd felolvasni. Ez szerintem így volt tökéletes, még ha nem is volt egészen igazságos a többi nagyot alkotott fordítóval szemben. Ma már csak egy előadás volt, annak is lemaradtunk a második feléről, mert nekem délben el kellett jönnöm, és Livi velem tartott, és kénytelenek voltunk már fél 12-kor ebédelni, mikor az előadás pont addig tartott. Beültünk franciás és oroszos előadásra is, és mind érdekes volt, annak meg különösen örültem, hogy egyik oroszos eseménynél sem éreztem kirekesztve magam amiatt, hogy egy szót sem tudok oroszul. (Nyilván úgy is készült a két műfordító, hogy a többség már nem tanult oroszt, vagy ha tanult is, elfelejtette.)
A szuper programok mellé szuper szoba és szuper ellátás is járt, a kétféle desszert miatt neheztelek, mert hát hogyan is lehet tőlem azt várni, hogy válasszak mondjuk almás-fahéjas palacsinta meg túrótorta között. Ugye, hogy ugye? Az idő pénteken nagyon szép volt, sétáltunk is egyet a hotel parkjában, aztán szombaton olyat láttunk, amit eddig ritkán: egész nap sűrű köd, hogy az orrunkig nem láttunk, mellé meg eső és zimankó. Aztán ma megjavult a helyzet, megint meleg volt.
Odafelé a HÉV-től taxival mentünk, mert így állapodtunk meg egy tavaly megismert hölggyel, hazafelé már buszoztunk, és nem is hittem volna, hogy van kényelmes volánbusz. A HÉV-en meg kaptunk "fóóóklóóhhhműsohhht": egy négy-öt év körüli testvérpár, persze két kisfiú, püfölte egymást kitartóan Pomáztól a végállomásig, és elhangzott egy "instant favourite" mondat egyikük sírásra álló szájából: "Soha többet az életemben nem leszek a testvéred! Soha többet az életemben!" Hát igen, a gyerekek édesek :)
Jó kis hétvége volt ez, bár fárasztó: szombaton az első két előadás utáni szünetben én leültem a szobánkban, és csak bámultam kifelé a fejemből, egyenesen a semmibe. Van sok jegyzetem és handoutom, sok hasznos dolgot tanultam, tetszett ez az egész, és mert Livivel ebben egyetértünk, valószínűleg jövőre is megyünk. A programleírás szerint fordítóknak és érdeklődőknek rendezik, szóval lehet bátran csatlakozni :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése