Egyetem-begyetem
Nagyon nehéz nekem ez a filozófiai meg irodalomelméleti könyvrengeteg. Szerencsére a tizenhatból hármat lehetetlenség beszerezni a városban, vidéken nem próbálkozom, mert nincs annyi pénzem meg akaraterőm meg időm, de egyébként is azt mondta ugye a tanárom, hogy ne vegyem komolyan, olvasgassak, aztán majd beszélgetünk valamiről.
De azért a mélypont az volt, amikor Friedrich Schlegel Lucindáját kellett (volna) olvasnom. Egy-két bekezdésnél nem bírtam tovább, hangosan tört ki belőlem az "Úristen!" meg az "Ezt nem hiszem el!" meg a "Jesszusom!" Röviden úgy foglalhatnám össze a történetet, hogy:
Antonio: Ó, Lucinda!
Lucinda: Ó, Antonio!
Jesszusom. Szerintem május 25-én elmegyek vizsgázni, mert akkor mához pont két hétre megszabadulok ettől, nem fog gyomorgörcs gyötörni, hogy ezt a sok... khmm... igen érdekes könyvet kell forgatnom napi sok órában, és tudok teljes gőzzel a konferenciára koncentrálni. Még ezek előtt viszont valaki megírhatná a recenziómat jövő péntekig. (Nem tudom, addig kell-e, vagy ráér a félév végéig, én ezen már nem tudok kiigazodni, de a jövő péntek lenne a tuti.)
Ma egyébként voltam bent a könyvtárban, amit úgy őriznek, mint valami katonai létesítményt. Csak egy nagyon szűk folyosón lehet a könyvek közé lépni, ha a könyvtáros úgy látja jónak és beenged. Kötelező letenni még a kistáskát is, amit én igen rühellek, pláne akkor, mikor mondom, hogy nem lépek be az olvasóterembe, csak itt fogok ácsorogni a pultnál, és akkor mondják, hogy de akkor is le kell tenni. Hát komolyan már. A németesből kölcsönözhetek nem németes doktorisként is, ha utólag viszek egy igazolást valakitől, hogy én egy nem németes doktoris vagyok. Nem tudom még, ezt hogyan fogom kivitelezni, de hétfőn úgyis indexfelvétel van, majd akkor meginterjúvolok egy illetékesnek tűnő embert. Az amerikanisztikás könyvtárból is kölcsönözhetek, ha előre viszek egy igazolást a tanáromtól, hogy az ő órájára kell nekem az a két darab könyv, de én most neki nem állok a tanáromat felkutatni, inkább megbeszéltem a könyvtárossal, hogy majd helyben olvasgatok. Amennyire szeretek olvasni, annyira nem szeretem a könyvtárakat, soha az életben nem töltöttem egyben sem fél óránál hosszabb időt, de majd most fogok, vélhetőleg egész napokat. És akkor a Széchenyit még nem is említettem, ahonnan pedig egyáltalán nem lehet kölcsönözni, szóval ez az olvasmánylistáról ott fellelhető három könyv miatt újabb egész napokat fog jelenteni.
Izgalmas két hét elébe nézek.
De azért a mélypont az volt, amikor Friedrich Schlegel Lucindáját kellett (volna) olvasnom. Egy-két bekezdésnél nem bírtam tovább, hangosan tört ki belőlem az "Úristen!" meg az "Ezt nem hiszem el!" meg a "Jesszusom!" Röviden úgy foglalhatnám össze a történetet, hogy:
Antonio: Ó, Lucinda!
Lucinda: Ó, Antonio!
Jesszusom. Szerintem május 25-én elmegyek vizsgázni, mert akkor mához pont két hétre megszabadulok ettől, nem fog gyomorgörcs gyötörni, hogy ezt a sok... khmm... igen érdekes könyvet kell forgatnom napi sok órában, és tudok teljes gőzzel a konferenciára koncentrálni. Még ezek előtt viszont valaki megírhatná a recenziómat jövő péntekig. (Nem tudom, addig kell-e, vagy ráér a félév végéig, én ezen már nem tudok kiigazodni, de a jövő péntek lenne a tuti.)
Ma egyébként voltam bent a könyvtárban, amit úgy őriznek, mint valami katonai létesítményt. Csak egy nagyon szűk folyosón lehet a könyvek közé lépni, ha a könyvtáros úgy látja jónak és beenged. Kötelező letenni még a kistáskát is, amit én igen rühellek, pláne akkor, mikor mondom, hogy nem lépek be az olvasóterembe, csak itt fogok ácsorogni a pultnál, és akkor mondják, hogy de akkor is le kell tenni. Hát komolyan már. A németesből kölcsönözhetek nem németes doktorisként is, ha utólag viszek egy igazolást valakitől, hogy én egy nem németes doktoris vagyok. Nem tudom még, ezt hogyan fogom kivitelezni, de hétfőn úgyis indexfelvétel van, majd akkor meginterjúvolok egy illetékesnek tűnő embert. Az amerikanisztikás könyvtárból is kölcsönözhetek, ha előre viszek egy igazolást a tanáromtól, hogy az ő órájára kell nekem az a két darab könyv, de én most neki nem állok a tanáromat felkutatni, inkább megbeszéltem a könyvtárossal, hogy majd helyben olvasgatok. Amennyire szeretek olvasni, annyira nem szeretem a könyvtárakat, soha az életben nem töltöttem egyben sem fél óránál hosszabb időt, de majd most fogok, vélhetőleg egész napokat. És akkor a Széchenyit még nem is említettem, ahonnan pedig egyáltalán nem lehet kölcsönözni, szóval ez az olvasmánylistáról ott fellelhető három könyv miatt újabb egész napokat fog jelenteni.
Izgalmas két hét elébe nézek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése