Inkvizíció

Teljesen totálisan lemerültem. Ez nem baj, hacsak nem vesszük figyelembe, hogy holnap reggel fél 8-tól fél 12-ig, majd délután 4-től fél 8-ig, míg csütörtökön reggel fél 8-tól fél 12-ig folyamatosan tanítok, szünetet csak az utazás jelent. A holnapi nap olyan lesz, mintha a gimiben 8 órát tartanék, tehát kb. 8-tól kb. 4-ig egyfolytában csak diákokat terelgetnék. Nem lesz könnyű.

Reggel kapásból nálam nyitott az inspektor, a csoportom nagyon aranyos volt, nagyon segítőkészek voltak, de nem tudom, milyen értékelést kapok. Mondjuk valószínűleg nem is fogom megtudni, mert Andiék értesítőjében azt olvastam ugyanerről az ellenőrzésről, hogy az értékelőlapokon nincs rajta a tanár neve. Ezt persze nehezen tudom elképzelni, no de. Ja, ami jólesett: kaptam egy doboz csokit nőnapra, ahogy a csoport három női tagja is, és ezt a két fiú szervezte meg, hát teljesen meghatódtam, nagyon figyelmesek.

Egész nap óraterveket írtam ma délutánra, holnap reggelre és holnap délutánra, majd amikor indulás előtt negyed órával ki akartam nyomtatni utolsó lépésként a ma délutáni tervet, kiderült, hogy a dokumentumban nem az az óraterv van, amit másfél óra alatt beleírtam, hanem egy tök másik. Nem tudom, hogyan történt ez úgy mégis, mert az összes tervet ugyanazzal a módszerrel készítettem, és csak ez tűnt el, de nem kicsit lettem ideges. Végül fél óra alatt sikerült reprodukálni a tervet, aztán még nyomtatni is el kellett menni, hogy legyen szép színes társasjáték a csoportomnak, szóval az egész egy nagy rohanás lett, és kicsit káromkodtam is. Végül túléltem, minden meglett, odaértem, és nem jött inspektor se.

Csak az éltet, hogy négy napig tart majd a hétvége. Legyen már vége ennek a hétnek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai