Megfurcsultál?

A kutyám furcsa egy szerzet, ma pl. simán befalt egy A4-es papírból kivágott szívecskét. Jó, maszatos volt a szívecske, nem mondom, hogy nem, de akkor is, ez milyen már? Remélem, nem lesz baja. Mármint a kutyának, a szívecskének már mindegy.

Most meg, amikor mentem fürdeni, forraltam vizet a büdi teámhoz, amit a gyomromra való tekintettel kb. egy hete ittam utoljára, de ma megint elég jól voltam hozzá. Kivettem a vizet a mikróból, kibontottam a teafiltert, és indultam a kád felé, de ott állt a kutya, és nyújtogatta a nyakát lelkesen. Ezért aztán lehajoltam hozzá, odatartottam neki szagmintavételre mindkét itemet. Megszagolta a bögrét, aztán megszagolta a filtert, aztán rám nézett, csóvált kettőt, majd egy hirtelen, de határozott mozdulattal ráharapott (!) a filterre, úgy kellett kiimádkozni a szájából. Ekkor hangzott el a címbeli kérdés is, persze az én számból. (Anyu ezt úgy szokta kérdezni: "Megbolondultál?")

Amúgy meg tegnap nemcsak örült nekem Liza, mikor hazaértem (régen is látott, éhes is volt), hanem tüzetesen megvizsgált. Amint beléptem a lakásba, már rá is cuppant a bal bokámra, és bokától térdig, minden oldalról, mindkét lábamnak minden milliméterét végigszagolta. Úgy éreztem magam, mint egy motozáson (amiben még nem volt szerencsém, kopp-kopp). Úgy néz ki, emlékszik a hétfői kutyás incidensre, és nem bízott benne, hogy állításomnak megfelelően nem simogattam kutyát. Némi macskaszagot felfedezett rajtam, mivel Majtika vagy öt percet dorombolt az ölemben, de ez bocsánatos bűnnek minősült. Elégedett volt velem a kutyám, nem "csaltam meg". Jutalmul pedig adhattam neki enni :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai