Hogy jól induljon a nap
Persze mire a következőkben vázolt esemény bekövetkezett, már jó 4 órája elindult a napom, de ez most részletkérdés. Az előzményekről annyit, hogy elmentem tanítani, hazafelé bevásároltam a chilis babhoz, majd hazajöttem. Tomi fürdött, a kutya még aludt. Aztán a kutya felkelt, mikor meglátta Tomit, azt hitte, megy sétálni, majd innentől számítva még legalább negyed óráig nem ment, mert Tomi kicsit elúszott az idővel, és már nem tudta levinni, ezért megbeszéltük, hogy együtt megyünk le, én sétálok a kutyával, ő meg sétál a munkahelyére. Viszont nekem vissza kellett öltöznöm, ami meg kb. öt perc volt a hatvan réteg hacukával, amit ilyenkor hordok.
Szóval Tomi végül rárakta a kutyára a pórázt, felvette, majd amikor rajtam már kabát is volt, átadta nekem. Itt követtük el azt a hibát, hogy még csevegtünk kicsit az ajtóban, mert azt hittem, egyszerre indulunk, de aztán Tomi felvilágosított, hogy ő még a szemetet is lehozza, ami újabb két perc szöszölés, ezért én elindultam, hogy szegény kutyát ne kínozzuk tovább. Éppen csak beléptem a lépcsőházba a gangról, amikor halk csobogásra lettem figyelmes. Megálltam, ahol voltam, lenéztem a kutya alá, és azt láttam, hogy szép nagy sugárban pisil. Ekkor bemutattam egy aerobikgyakorlatot, miszerint helyből nagyterpeszbe ugrottam törzsdöntéssel, és legalább két percet el is töltöttem ebben a pozícióban, amíg csak a csobogást hallottam. (Döbbenetes kutyánk van, bármikor képes két percig pisilni, nem lényeges, mennyivel korábban pisilt utoljára.) Közben arra gondoltam, ez az egyetlen télikabátom van, amit talán éppen most csorgat össze, és csizmám sincs több, pedig kint hideg van. Ezzel egy időben kiabáltam, hogy "Tomi! Tomi!", de semmi választ nem kaptam, ezért az esetleges telibe tojást megelőzendő full sebességgel repültem lefelé a lépcsőn, miközben nem mertem a kutya fenekét támasztani, mert bár nem tudtam, mennyire pisilt össze, de gondoltam, ne tetézzük. Szóval elég furcsa tartásban száguldottam le a kutyával, majd a kapu előtt letettem. Persze pisilnie már nem kellett. Kihasználtam a Tomira való várakozás perceit arra, hogy végignézzek magamon. A kabátom a gyors ugrásnak köszönhetően megúszta, a sálam dettó, a csizmámat viszont, ami valami velúrszerűség, mert mi más is lehetne, telibe kapta, csak úgy, mint a nadrágomat.
Mikor Tomi percek múlva leért, arra számítottam, hogy orrára koppint a kutyának, amit a kutya majdnem el is ért, amikor nagy örömében a járda közepére pisilt. (A járda szélére illetve fa tövébe szabad neki.) Mivel a fenti állapotokra semmilyen utalás nem történt, beavattam Tomit az események folyásába. Döbbenten nézett rám. "Fönt, az emeleten?" "Igen, a lépcsőházban." "Akkor az az volt? ... Csak mert én húztam magam után a szemeteszsákot, mint a Zsákos Frodó, és egyszer csak láttam, hogy valami kifolyt, és elképzelni nem tudtam, mi van a zsákban. Akkor az pisi volt?"
Hát így esett, hogy térdig pisisen sétáltattam kutyát ma délelőtt, aztán felérve a zsákos produkciónak köszönhetően nemcsak a szomszéd ajtaja előtti részt, hanem a fél lépcsőfordulót moshattam fel, plusz a gangot a bejárattól az ajtónkig, mert a szétkent pisit már nem lehetett kikerülni se. Végül kimostam a csizmát, a nadrágot meg a harisnyát, és most bízom benne, hogy délutánig, amikor el kell indulnom, ezek mindegyike vagy legalább egy része megszárad, de minimum a csizma, különben oda fogok fagyni az utcához, amikor tanítani igyekszem ismét. A kutya egyébként nem kapott ki. Egyrészt nem tehetett róla, tényleg mindent megpróbált, hogy kivárja a tökölődést, másrészt meg gyakorlásnak fogom ezt fel az anyaságra, amikor is állítólag rendszeresen lehet számítani hasonló jelenetekre.
A következő jutott erről eszembe, nézzétek 1:25-től, és gondoljatok az utolsó sorra:
Vagyis: “Duloc is, Duloc is, Duloc is a perfect place”, magyarul “Dulocban, Dulocban, Dulocban az élet szép”, mint nálunk :)
Szóval Tomi végül rárakta a kutyára a pórázt, felvette, majd amikor rajtam már kabát is volt, átadta nekem. Itt követtük el azt a hibát, hogy még csevegtünk kicsit az ajtóban, mert azt hittem, egyszerre indulunk, de aztán Tomi felvilágosított, hogy ő még a szemetet is lehozza, ami újabb két perc szöszölés, ezért én elindultam, hogy szegény kutyát ne kínozzuk tovább. Éppen csak beléptem a lépcsőházba a gangról, amikor halk csobogásra lettem figyelmes. Megálltam, ahol voltam, lenéztem a kutya alá, és azt láttam, hogy szép nagy sugárban pisil. Ekkor bemutattam egy aerobikgyakorlatot, miszerint helyből nagyterpeszbe ugrottam törzsdöntéssel, és legalább két percet el is töltöttem ebben a pozícióban, amíg csak a csobogást hallottam. (Döbbenetes kutyánk van, bármikor képes két percig pisilni, nem lényeges, mennyivel korábban pisilt utoljára.) Közben arra gondoltam, ez az egyetlen télikabátom van, amit talán éppen most csorgat össze, és csizmám sincs több, pedig kint hideg van. Ezzel egy időben kiabáltam, hogy "Tomi! Tomi!", de semmi választ nem kaptam, ezért az esetleges telibe tojást megelőzendő full sebességgel repültem lefelé a lépcsőn, miközben nem mertem a kutya fenekét támasztani, mert bár nem tudtam, mennyire pisilt össze, de gondoltam, ne tetézzük. Szóval elég furcsa tartásban száguldottam le a kutyával, majd a kapu előtt letettem. Persze pisilnie már nem kellett. Kihasználtam a Tomira való várakozás perceit arra, hogy végignézzek magamon. A kabátom a gyors ugrásnak köszönhetően megúszta, a sálam dettó, a csizmámat viszont, ami valami velúrszerűség, mert mi más is lehetne, telibe kapta, csak úgy, mint a nadrágomat.
Mikor Tomi percek múlva leért, arra számítottam, hogy orrára koppint a kutyának, amit a kutya majdnem el is ért, amikor nagy örömében a járda közepére pisilt. (A járda szélére illetve fa tövébe szabad neki.) Mivel a fenti állapotokra semmilyen utalás nem történt, beavattam Tomit az események folyásába. Döbbenten nézett rám. "Fönt, az emeleten?" "Igen, a lépcsőházban." "Akkor az az volt? ... Csak mert én húztam magam után a szemeteszsákot, mint a Zsákos Frodó, és egyszer csak láttam, hogy valami kifolyt, és elképzelni nem tudtam, mi van a zsákban. Akkor az pisi volt?"
Hát így esett, hogy térdig pisisen sétáltattam kutyát ma délelőtt, aztán felérve a zsákos produkciónak köszönhetően nemcsak a szomszéd ajtaja előtti részt, hanem a fél lépcsőfordulót moshattam fel, plusz a gangot a bejárattól az ajtónkig, mert a szétkent pisit már nem lehetett kikerülni se. Végül kimostam a csizmát, a nadrágot meg a harisnyát, és most bízom benne, hogy délutánig, amikor el kell indulnom, ezek mindegyike vagy legalább egy része megszárad, de minimum a csizma, különben oda fogok fagyni az utcához, amikor tanítani igyekszem ismét. A kutya egyébként nem kapott ki. Egyrészt nem tehetett róla, tényleg mindent megpróbált, hogy kivárja a tökölődést, másrészt meg gyakorlásnak fogom ezt fel az anyaságra, amikor is állítólag rendszeresen lehet számítani hasonló jelenetekre.
A következő jutott erről eszembe, nézzétek 1:25-től, és gondoljatok az utolsó sorra:
Vagyis: “Duloc is, Duloc is, Duloc is a perfect place”, magyarul “Dulocban, Dulocban, Dulocban az élet szép”, mint nálunk :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése