Múlt hétfőn, amikor havazni kezdett, és hazafelé jöttünk az orvostól, Lőrincen láttuk, hogy egy kocsi felhajtott a villamossínre. De nem csak úgy szimplán: nem alacsony padka választja el azon a részen a síneket az úttesttől. Volt daru meg rendőrség, ami kell. Pár perccel később egy piros lámpánál belénk szaladt a mögöttünk haladó kocsi, de szerencsére csak a vonóhorogra futott fel. Azt hiszem, ez a két eset volt számomra annak illusztrációja, mit tesz egy kis hirtelen időjárás-változás.

Vettünk még múlt héten gabonapelyhet, hogy ha elfogy a felvágott, és elfelejtenék újat venni, melegszendvics hiányában is legyen mit reggeliznem. Nos, a felvágott tegnap fogyott el, így ma ettem először gabonapelyhet tejjel reggelire. Szerintem hónapok óta nem voltam olyan rosszul, mint utána legalább egy órán át, majdnem lemaradtam az egész napi programomról, pedig volt mit csinálnom bőven. Ennek a történetnek meg az a tanulsága, hogy nem kell időről időre megpróbálni olyat reggelizni, amiről tudom, hogy kicsinálja a gyomromat reggel, mert ez a helyzet sajnos nem változik. Szóval se tea, se kávé (mázli, hogy nem is szeretem), se kakaó, se gabonapehely, se gyümölcs. Melegszendvics. Pont.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai