Hétvége
Szombaton tévézős délutánt tartottam. Legalább egy éve nem volt ilyen, és nagyon jólesett.
Láttam egy egység Nagy Fogyás mérlegelést, angol verzióban. Amennyire emlékszem az akkoriban olvasott cikkekből, nálunk két csapat volt egy-egy edzővel, itt viszont összesen vagy 12 pár (szülő-gyerek, jegyespár, legjobb barátok, testvérek, unokatestvérek, nagyszülők, stb.), és beosztották őket összesen két edzőhöz. Az jó ötletnek tűnt, hogy amikor hazaküldtek kb. 10 embert egy csapásra, akkor azzal motiválták őket, hogy otthon tovább fognak edzeni szakember segítségével, és akinek x idő után még mindig bent van a párja, az visszajöhet. Nem tudom, későbbi részekben mutatták-e az otthon edzőket, de szerintem jó dolog, ha megmutatják, hogy egyedül is lehet mozogni, nem kell ahhoz show műsor meg edzőterem.
Aztán láttam egy egység Scooby Doot a Cartoon Networkön. Egyrészt megrökönyödtem rajta, milyen rondán megrajzolt jelenetek vannak benne, valami szörnyű. Másrészt előjöttek régi emlékeim erről a meséről, amit nagyon szerettem gyerekkoromban, és a következő logikátlanságot véltem felfedezni. Minden rész úgy kezdődik, hogy valamilyen szellem miatt kell kivonulni valahová a négy tininek meg a betoji kutyának, aztán mindig kiderül, hogy nem szellem kísért az adott helyszínen, hanem egy szellemnek öltözött bűnöző, és a következő részben mégis ismét végigrettegik a nyomozást a jó képességű csapattagok. Hogy nem jutnak arra a következtetésre, hogy ha minden szellemről kiderül, hogy nem szellem, akkor nincsenek szellemek? (Kivétel ez alól a Scooby kazettám, amit nyolcévesen kaptam nagy örömömre, mert ott az egész mese azzal zárul, hogy a bűnöző lebuktatása után megkergeti a csapatot két szellem, miközben nagy vidáman nevetgélnek: "Nincsenek szellemek? Nincsenek? Nincsenek? Ha-ha-ha-ha-ha!)
Később másfél egység Mr. Bean is bejátszott a Comedy Central műsorán. Nagy csalódás volt. Régen ezt is nagyon szerettem, és most nagyon meglepett, mennyire nem humoros. Inkább gusztustalan volt sok poén, nem vicces. Nem olyan régen megnéztem zsinórban vagy 5-6 részt a rajzfilmből, és az most is humorosnak tűnt. De ez...
Végül láttam egy egység Való Világ párbajt, és megfogadtam, hogy ezt soha többet. Olyan emberek szerepelnek ebben a műsorban, de olyanok... Az egész kb. 60 perc alatt, amit láttam, nem hangzott el egy értelmes és/vagy nyelvtanilag helyes mondat ezeknek az embereknek a szájából, néha azt sem bírtam kibogozni a nyökögésből, hogy mégis mit szeretnének mondani. Ne legyünk persze igazságtalanok, bevallottan megírt szövegeknél is előfordulnak érdekességek: nemrég a BK-ban közölte valaki, hogy "rajtatok töltöttem le a dühömet", aztán egy másik meg javasolt, hogy "ez helyett menj inkább fürdeni". Szóval voltak bejátszások olyan jelenetekkel, mint hogy egyik párbajozó kérdezi a másikat egy műveltségi vetélkedő keretében, hogy szerinte mikor lépett be Magyarország a második világháborúba, mire a kérdezett előbb azt blöfföli, hogy a XIX. században, majd szépít, hogy pontosan 1918-ban. Róla egyébként olvastam ma egy cikket, amiből kiderült, hogy szerinte nem nagyon súlyos hiba ez, mert például mondhatta volna azt is, hogy a XVI. században történt az eset, mégsem mondta. Jáááj, hogy lehet valaki ennyire egyszerű? Ha még a belépésünk évét nem is tudja, azért a második világháborút magát talán illene pontosan elhelyezni időben. De nem. Egyébként meg ő okos, úgyhogy be lehet fejezni a piszkálását.
Így töltöttem igénytelen módon egy teljes délutánt.
Vasárnap aztán átmentem anyuékhoz a tortával, ami végül nem lett lúdláb, csak meggyes csoki. A lekvárt simán kifelejtettem belőle, pedig végig ott volt a kezemtől öt centire a pulton, nehogy kimaradjon. Rajtam már semmi sem segít, úgy néz ki. Tomi vitt át, és rendhagyó módon még az ebéd előtt sor került az ajándékbontásra, hogy ő is ott legyen. Anyu most csak a szülinapi ajándékot bonthatta, a névnapit majd hétvégén, amikor Kata szülinapjával együtt ünnepeljük az ő szüli-névnapját. Szülinapjára megkapta a Popper Péter emlékére címen kiadott három kötetet, valamint azt a macit, amit karácsonykor Hortobágyra vittünk ajándékba. Nagyon tetszett neki, alig akarta odaadni az új gazdájának, úgyhogy még december 30-án szereztünk neki egy ugyanolyat. Nem volt könnyű, az utolsó darabot túrtam ki a plüssök közül, legalulról - mintha az én kedvemért került volna el ennyire szem elől. Így néz ki egyébként:
Mivel apu beteg volt, nem volt ünnepi ebéd, "csak" az egyik kedvencem, rakott zöldbab, utána nyomi torta (egyébként finom lett), aztán beszélgetés, aztán hazajöttem.
Láttam egy egység Nagy Fogyás mérlegelést, angol verzióban. Amennyire emlékszem az akkoriban olvasott cikkekből, nálunk két csapat volt egy-egy edzővel, itt viszont összesen vagy 12 pár (szülő-gyerek, jegyespár, legjobb barátok, testvérek, unokatestvérek, nagyszülők, stb.), és beosztották őket összesen két edzőhöz. Az jó ötletnek tűnt, hogy amikor hazaküldtek kb. 10 embert egy csapásra, akkor azzal motiválták őket, hogy otthon tovább fognak edzeni szakember segítségével, és akinek x idő után még mindig bent van a párja, az visszajöhet. Nem tudom, későbbi részekben mutatták-e az otthon edzőket, de szerintem jó dolog, ha megmutatják, hogy egyedül is lehet mozogni, nem kell ahhoz show műsor meg edzőterem.
Aztán láttam egy egység Scooby Doot a Cartoon Networkön. Egyrészt megrökönyödtem rajta, milyen rondán megrajzolt jelenetek vannak benne, valami szörnyű. Másrészt előjöttek régi emlékeim erről a meséről, amit nagyon szerettem gyerekkoromban, és a következő logikátlanságot véltem felfedezni. Minden rész úgy kezdődik, hogy valamilyen szellem miatt kell kivonulni valahová a négy tininek meg a betoji kutyának, aztán mindig kiderül, hogy nem szellem kísért az adott helyszínen, hanem egy szellemnek öltözött bűnöző, és a következő részben mégis ismét végigrettegik a nyomozást a jó képességű csapattagok. Hogy nem jutnak arra a következtetésre, hogy ha minden szellemről kiderül, hogy nem szellem, akkor nincsenek szellemek? (Kivétel ez alól a Scooby kazettám, amit nyolcévesen kaptam nagy örömömre, mert ott az egész mese azzal zárul, hogy a bűnöző lebuktatása után megkergeti a csapatot két szellem, miközben nagy vidáman nevetgélnek: "Nincsenek szellemek? Nincsenek? Nincsenek? Ha-ha-ha-ha-ha!)
Később másfél egység Mr. Bean is bejátszott a Comedy Central műsorán. Nagy csalódás volt. Régen ezt is nagyon szerettem, és most nagyon meglepett, mennyire nem humoros. Inkább gusztustalan volt sok poén, nem vicces. Nem olyan régen megnéztem zsinórban vagy 5-6 részt a rajzfilmből, és az most is humorosnak tűnt. De ez...
Végül láttam egy egység Való Világ párbajt, és megfogadtam, hogy ezt soha többet. Olyan emberek szerepelnek ebben a műsorban, de olyanok... Az egész kb. 60 perc alatt, amit láttam, nem hangzott el egy értelmes és/vagy nyelvtanilag helyes mondat ezeknek az embereknek a szájából, néha azt sem bírtam kibogozni a nyökögésből, hogy mégis mit szeretnének mondani. Ne legyünk persze igazságtalanok, bevallottan megírt szövegeknél is előfordulnak érdekességek: nemrég a BK-ban közölte valaki, hogy "rajtatok töltöttem le a dühömet", aztán egy másik meg javasolt, hogy "ez helyett menj inkább fürdeni". Szóval voltak bejátszások olyan jelenetekkel, mint hogy egyik párbajozó kérdezi a másikat egy műveltségi vetélkedő keretében, hogy szerinte mikor lépett be Magyarország a második világháborúba, mire a kérdezett előbb azt blöfföli, hogy a XIX. században, majd szépít, hogy pontosan 1918-ban. Róla egyébként olvastam ma egy cikket, amiből kiderült, hogy szerinte nem nagyon súlyos hiba ez, mert például mondhatta volna azt is, hogy a XVI. században történt az eset, mégsem mondta. Jáááj, hogy lehet valaki ennyire egyszerű? Ha még a belépésünk évét nem is tudja, azért a második világháborút magát talán illene pontosan elhelyezni időben. De nem. Egyébként meg ő okos, úgyhogy be lehet fejezni a piszkálását.
Így töltöttem igénytelen módon egy teljes délutánt.
Vasárnap aztán átmentem anyuékhoz a tortával, ami végül nem lett lúdláb, csak meggyes csoki. A lekvárt simán kifelejtettem belőle, pedig végig ott volt a kezemtől öt centire a pulton, nehogy kimaradjon. Rajtam már semmi sem segít, úgy néz ki. Tomi vitt át, és rendhagyó módon még az ebéd előtt sor került az ajándékbontásra, hogy ő is ott legyen. Anyu most csak a szülinapi ajándékot bonthatta, a névnapit majd hétvégén, amikor Kata szülinapjával együtt ünnepeljük az ő szüli-névnapját. Szülinapjára megkapta a Popper Péter emlékére címen kiadott három kötetet, valamint azt a macit, amit karácsonykor Hortobágyra vittünk ajándékba. Nagyon tetszett neki, alig akarta odaadni az új gazdájának, úgyhogy még december 30-án szereztünk neki egy ugyanolyat. Nem volt könnyű, az utolsó darabot túrtam ki a plüssök közül, legalulról - mintha az én kedvemért került volna el ennyire szem elől. Így néz ki egyébként:
Mivel apu beteg volt, nem volt ünnepi ebéd, "csak" az egyik kedvencem, rakott zöldbab, utána nyomi torta (egyébként finom lett), aztán beszélgetés, aztán hazajöttem.
a képen látható mackó testvérét vittétek ajándékba, igaz?
VálaszTörlésIgen, a képen látható mackó maradt Hortobágyon. De már ott csináltam róla nagy titokban egy képet, hogy majd tudjam, mit keresek, amikor megpróbálom beszerezni a testvérét :)
VálaszTörlés