Furcsaság

Egyrészt annyit alszom, mint egy mormota, ezt Tomi mondta. Ma is aludtam vagy 10 órát, aztán délután fél 5-től fél 9-ig még négyet, és nagyon úgy néz ki, hogy most se kelek fel 10-nél előbb. Ez mondjuk annyira nem nagy baj, kihasználom, hogy még nem kell korán kelni, ráadásul karácsony hete óta sosem aludtam 5 óránál többet egy éjszaka, szilveszterig egyszer sem.

Másrészt ma egy csomót kellett járkálnom, például már meg is van a Night Frost, ami a sorozat harmadik része, de nem olvasom el, csak ha meglesz a második rész is, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy egész nap arra gyanakodtam, legalább 10 fok van, mert konkrétan ömlött rólam a víz a nagykabátban, ami anyu szerint legfeljebb átmeneti kabát, és csak azért nem vettem le a sapkámat, mert tudom, hogy fél perc alatt megfájdul a fülem még 10 fokban. Aztán találtam egy táblát, amin mutatják, hány fok van, és mínusz 2 fok volt. És arra gondoltam, vajon hülyén néznének-e rám az emberek, ha levenném a kabátomat, és egy szál hosszú ujjú felsőben szaladgálnék. Hülyén néztek volna, meg még a megfázásom sem múlt el egészen, úgyhogy inkább kibírtam, de iszonyú melegem volt egész nap.

Harmadrészt a tévében (egy kereskedelmi csatornán) pár órája arra buzdítottak, hogy keressem Istent, és mindezt tegyem a templomban. Ettől kicsit azért megrökönyödtem. Még sosem próbált ilyesmire rávenni a tévé. Mondjuk most se sikerült neki, ezt hozzá kell tennem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai