Aktívkodás
Tegnap végre leszedtem a fenyőfát, aztán este kitettük a kuka mellé, és komolyan majdnem elsírtam magam, hogy szegény fenyő megy a szeméttelepre, vagy ahová viszik, pedig milyen szép volt, és mennyire nem dobott le egyetlen tűlevelet sem. Jövő karácsonytól kezdve cserepes fenyőnk lesz, kész, mert nem bírom ezt a stresszt, hogy szegény fát ki kell dobni a végén.
Tomi megjavította az előszobában a villanyt, így két év után végre ott is tud világos lenni, még ha kint sötét van is, fenomenális. Ráadásul felszerelt egy mozgásérzékelőt, így nem kell végigbotladozni az előszobán, hogy a túlsó végén lévő kapcsoló segítségével fényt varázsoljunk az éjszakába, hanem csak meg kell közelíteni a szoba küszöbét egy méterre, és már világos is van. Ráadásul be van állítva külön, hogy mekkora külső fényerőnél kezdjen működni, úgyhogy most például ugrálhatok alatta, amennyit akarok, nem kapcsolódik fel. Ez annyira jó, de annyira :)
Este elkezdtem a Pán Pétert. Igaz, nincs még két éve, hogy elolvastam, de most dolgozni kell majd vele, én meg szokás szerint csak a történetre emlékszem úgy nagy vonalakban, plusz egy-két nagyon szép jelenetre meg mondatra, slussz. Úgyhogy most megint végigmegyek rajta, aztán a Kensington Gardenen is, aztán a magyar átdolgozáson, aztán kb. oldalanként az angolon meg a magyaron párhuzamosan, és közben jegyzetelek. Tegnap a 18. oldalig jutottam, lehet, hogy nem hajnali negyed 2-kor kellett volna kezdeni, és akkor hatékonyabb vagyok. Hát de hogy ez a könyv milyen szép! Nem tudok betelni a nyelvezetével. Meg a humorával. Zseniális. Nem véletlenül emlékszem úgy, hogy az egyik kedvenc könyvem lett rögtön olvasás után.
Miután a karácsonyfa leköltözött az asztalról, kipakoltam rá a karácsonyra kapott puzzle-t, kiválogattam az ezer darab közül egyesével a szélső darabokat, és az alsó szélét már majdnem teljesen ki is raktam, juhéj. Időtlen idők óta nem láttam Gyilkos elméket, konkrétan azóta, hogy az előzetesben azt írták, a gyilkos kivájja az áldozatok szemét, mert én ilyesmiről tudni sem akarok. Most viszont puzzle-rakás közben megnéztem az aktuális részt, és tök jó volt. Szeretem ezt a sorozatot, az a nagy helyzet, csak azt sajnálom, hogy A.J. Cookot nem láttam benne, helyette valami új csaj van.
Mellesleg épp a tortasütés közepén vagyok. Megvan a piskóta, megvan a krém, megvan a meggy, úgyhogy most pihenek egy kicsit. Megérdemlem, mert a piskóta például csak második nekifutásra sikerült, és ezen kicsit azért fölhúztam magam. Diabetikus lúdlábtorta készül egyébként, mert csütörtökön volt anyu szüli-névnapja, és úgy gondoltam, cukorbeteg ünnepeltnek csináljunk diabetikus tortát, hogy bátran ehessen belőle. Majdnem úgy jártam, mint Panniék karácsonykor, amikor étkezési szőlőcukrot adtak el nekik fruktózként, és abból készítettek diabetikus sütit anyunak. Azért jártam így én is majdnem, mert Tomi váltig állította, hogy a szőlőcukor a fruktóz, és már majdnem meg is dumált, amikor végül úgy döntöttem, karácsonykor megbeszéltük, hogy a szőlőcukor még rosszabb, mint a sima kristálycukor, tehát nem veszünk ilyet diabetikus sütihez. Aztán nagy nehezen megtaláltuk a diabetikát a Tescóban, fene se érti, miért jó havonta máshová költöztetni, és akkor ott ült a polcon az étkezési fruktóz, és rá is volt írva a biztonság kedvéért, hogy a cukorbeteg ezt egyék, ha nem bírják édes ízek nélkül. Úgyhogy ez a torta most fruktózzal készül. Még itt szüttyögök egy kicsit, aztán kimegyek és összerakom. Remélem, jó lesz.
Tomi megjavította az előszobában a villanyt, így két év után végre ott is tud világos lenni, még ha kint sötét van is, fenomenális. Ráadásul felszerelt egy mozgásérzékelőt, így nem kell végigbotladozni az előszobán, hogy a túlsó végén lévő kapcsoló segítségével fényt varázsoljunk az éjszakába, hanem csak meg kell közelíteni a szoba küszöbét egy méterre, és már világos is van. Ráadásul be van állítva külön, hogy mekkora külső fényerőnél kezdjen működni, úgyhogy most például ugrálhatok alatta, amennyit akarok, nem kapcsolódik fel. Ez annyira jó, de annyira :)
Este elkezdtem a Pán Pétert. Igaz, nincs még két éve, hogy elolvastam, de most dolgozni kell majd vele, én meg szokás szerint csak a történetre emlékszem úgy nagy vonalakban, plusz egy-két nagyon szép jelenetre meg mondatra, slussz. Úgyhogy most megint végigmegyek rajta, aztán a Kensington Gardenen is, aztán a magyar átdolgozáson, aztán kb. oldalanként az angolon meg a magyaron párhuzamosan, és közben jegyzetelek. Tegnap a 18. oldalig jutottam, lehet, hogy nem hajnali negyed 2-kor kellett volna kezdeni, és akkor hatékonyabb vagyok. Hát de hogy ez a könyv milyen szép! Nem tudok betelni a nyelvezetével. Meg a humorával. Zseniális. Nem véletlenül emlékszem úgy, hogy az egyik kedvenc könyvem lett rögtön olvasás után.
Miután a karácsonyfa leköltözött az asztalról, kipakoltam rá a karácsonyra kapott puzzle-t, kiválogattam az ezer darab közül egyesével a szélső darabokat, és az alsó szélét már majdnem teljesen ki is raktam, juhéj. Időtlen idők óta nem láttam Gyilkos elméket, konkrétan azóta, hogy az előzetesben azt írták, a gyilkos kivájja az áldozatok szemét, mert én ilyesmiről tudni sem akarok. Most viszont puzzle-rakás közben megnéztem az aktuális részt, és tök jó volt. Szeretem ezt a sorozatot, az a nagy helyzet, csak azt sajnálom, hogy A.J. Cookot nem láttam benne, helyette valami új csaj van.
Mellesleg épp a tortasütés közepén vagyok. Megvan a piskóta, megvan a krém, megvan a meggy, úgyhogy most pihenek egy kicsit. Megérdemlem, mert a piskóta például csak második nekifutásra sikerült, és ezen kicsit azért fölhúztam magam. Diabetikus lúdlábtorta készül egyébként, mert csütörtökön volt anyu szüli-névnapja, és úgy gondoltam, cukorbeteg ünnepeltnek csináljunk diabetikus tortát, hogy bátran ehessen belőle. Majdnem úgy jártam, mint Panniék karácsonykor, amikor étkezési szőlőcukrot adtak el nekik fruktózként, és abból készítettek diabetikus sütit anyunak. Azért jártam így én is majdnem, mert Tomi váltig állította, hogy a szőlőcukor a fruktóz, és már majdnem meg is dumált, amikor végül úgy döntöttem, karácsonykor megbeszéltük, hogy a szőlőcukor még rosszabb, mint a sima kristálycukor, tehát nem veszünk ilyet diabetikus sütihez. Aztán nagy nehezen megtaláltuk a diabetikát a Tescóban, fene se érti, miért jó havonta máshová költöztetni, és akkor ott ült a polcon az étkezési fruktóz, és rá is volt írva a biztonság kedvéért, hogy a cukorbeteg ezt egyék, ha nem bírják édes ízek nélkül. Úgyhogy ez a torta most fruktózzal készül. Még itt szüttyögök egy kicsit, aztán kimegyek és összerakom. Remélem, jó lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése