Vasárnap
Reggelre rájöttem, miért tartott olyan iszonyú sokáig a tegnapi takarítás. Csak annyival maradtam el egy karácsonyi nagytakarítástól, hogy nem mostam le az ajtókat és az ablakokat. Ez van, ha van időm, és még bele is lendülök.
Fél 11-kor keltem, amikor Tomi elköszönt, hogy akkor most ők Lizával elmennek húsért. Akkor gyorsan összekaptam magam, és hárman mentünk. Ha már így elkísértem őket, kaptam normális szőlőzsírt, így van esélyem rá, hogy végre meggyógyul a szám. Fél 1 körül értünk haza, akkor Tomi nekiállt a gulyáslevesnek, míg én a tegnap óta tartó lendülettel átpakoltam a teljes konyhaszekrényt is. Vettünk ugyanis helyes üvegtárolókat, amikbe áttöltögettem a lisztet, búzadarát, satöbbit, hátha úgy majd békén hagyja az élelmiszermoly, akit egyébként vagy egy hónapja nem láttunk már, de jobb az óvatosság. Készült aztán palacsinta is, de a tervezett 2 óra helyett az egésszel 4-re végeztünk, így mindjárt nem is érhettünk oda anyuékhoz 3-ra az ebéddel. Anyuék ugyanis betegen fekszenek otthon, fő tevékenységi körük az alvás, ezért nem is főztek, így aztán felajánlottuk, hogy mi szállítjuk az ebédet. Szóval 4-kor felmálházva elindultunk hárman, Tomi szavazott egyet, aztán én is szavaztam egyet, aztán megérkeztünk végre 5-re. Akkor megebédeltünk, beszélgettünk egy jót, majd hazajöttünk, illetve csak én meg Liza. És most nem jó nekem vasárnap este 9-kor egyedül lenni itthon Tomi szabadnapján, remélem, hamarosan azért hazajön.
Most kéne írni egy óratervet meg egy ütemtervet, aztán be kéne fejezni a Tóbiást, már csak 50 oldal, de semmi kedvem. Aludni akarok.
Fél 11-kor keltem, amikor Tomi elköszönt, hogy akkor most ők Lizával elmennek húsért. Akkor gyorsan összekaptam magam, és hárman mentünk. Ha már így elkísértem őket, kaptam normális szőlőzsírt, így van esélyem rá, hogy végre meggyógyul a szám. Fél 1 körül értünk haza, akkor Tomi nekiállt a gulyáslevesnek, míg én a tegnap óta tartó lendülettel átpakoltam a teljes konyhaszekrényt is. Vettünk ugyanis helyes üvegtárolókat, amikbe áttöltögettem a lisztet, búzadarát, satöbbit, hátha úgy majd békén hagyja az élelmiszermoly, akit egyébként vagy egy hónapja nem láttunk már, de jobb az óvatosság. Készült aztán palacsinta is, de a tervezett 2 óra helyett az egésszel 4-re végeztünk, így mindjárt nem is érhettünk oda anyuékhoz 3-ra az ebéddel. Anyuék ugyanis betegen fekszenek otthon, fő tevékenységi körük az alvás, ezért nem is főztek, így aztán felajánlottuk, hogy mi szállítjuk az ebédet. Szóval 4-kor felmálházva elindultunk hárman, Tomi szavazott egyet, aztán én is szavaztam egyet, aztán megérkeztünk végre 5-re. Akkor megebédeltünk, beszélgettünk egy jót, majd hazajöttünk, illetve csak én meg Liza. És most nem jó nekem vasárnap este 9-kor egyedül lenni itthon Tomi szabadnapján, remélem, hamarosan azért hazajön.
Most kéne írni egy óratervet meg egy ütemtervet, aztán be kéne fejezni a Tóbiást, már csak 50 oldal, de semmi kedvem. Aludni akarok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése