Az ötödik évforduló
nagyon érdekesen sikerült.
Kezdődött azzal, hogy Tomi ma dolgozott, így eleve külön "ünnepeltünk". Én megbeszéltem Blankával, hogy találkozunk 1-kor a Móriczon, elmegyünk Tomiékhoz pizzázni, majd átjövünk, és itt beszélgetünk.
Már éppen kezembe vettem a telefonomat 12:26-kor, hogy beteszem a táskámba, majd elindulok, amikor is csörgött a telefon. Nagyi volt az: kinyitotta a konyhában a csapot, és most nem lehet elzárni, ömlik a víz. Mondtam, hívok egy szerelőt. Mondta, jó, de a legjobb az lenne, ha át is mennék. Mondtam, most nem tudok, épp indultam el itthonról, de hívom a szerelőt, és aztán délután, kora este átmegyek. Mondta, jó, de inkább most, amikor a szerelő is. Mintegy negyed óra alatt szereztem szerelőt, aki mondta, hogy minden okés, egy órán belül a címen van a kollégája. Ekkor felhívtam Blankát, és bár eléggé égett a pofám, megkérdeztem, mi lenne, ha nem pizzázni mennénk, hanem Nagyihoz, és várnánk vele a szerelőt, na meg megpróbálnám elzárni a főcsapot, hátha nem kell a szerelő. (A főcsap a pincében van, és tulajdonképpen magamtól sem várom el, hogy oda lejussak nyaktörés nélkül, hát még a saját nagymamámtól.) Mondta, okés, pont most ért a Móriczra, de akkor jön ide, és mehetünk. Ki is mentünk szépen a csodaszép nyári időjárásban (értsd: fullasztó dögmeleg) Erzsébetre. Farmernadrágban. (Ennek oka, hogy nem találtam meg a szekrényemben egyik hordható rövidgatyámat sem, így más választásom nem volt, valamit csak fel kellett venni.) Odaértünk, volt még a szerelőnek negyed órája, hogy jöjjön. Vártunk rá, közben megtaláltam a csurig pókhálós pincében a főcsapot, amit nem bírtam megmozdítani. A szerelő nem jött. Amikor már mínusz fél óránál tartott, felhívtam a főnökét, hogy mégis hol a bánatban jár a jóember, ömlik a víz. Erre ő, hogy jaaaa, már majdnem két órája próbál engem elérni a jóember, mert egy csomó mindent meg kell beszélni, dehát azon a számon, amit megadtam, nem ér el szegény senkit. Hát persze, mondtam én, mivel otthonról hívtam, és mint azt említettem is neki, otthonról a beszélgetésünk után eljöttem a nagyanyámhoz, valamint semmiféle számot nem adtam meg, mert nem kérte, azt mondta, minden le van zsírozva, jön az ember. Dehát neki tudni kell, hogy pl. milyen csap kell. Nagyon örvendek, még a büdös életben nem kellett szerelőt hívnom semmiért, gondoltam, kifárad a megadott címre, aztán van nála többféle csap, amelyek közül az egyik jó lesz a konyhába. Erre nekiállt bizonygatni, hogy de én bediktáltam azt a számot, pedig ott nem veszi fel senki. Ezen nem álltam le vitatkozni, legyen meg az öröme, akkor én diktáltam be, tessék, nem pedig ő kereste vissza, milyen számról keresték. Két perc múlva hívott a kolléga anyuék otthoni számán, hogy ő már két órája ott lenne, csak hát neki rossz számot adtak meg, és most akkor meséljem el, mi a probléma. Elmeséltem, hogy kinyitotta Nagyi az egykarú csapot, majd nem bírta elzárni, de négyen együtt sem bírjuk, tehát akkor a csappal van a baj, ráadásul megpróbáltam a pincében elzárni a konyha főcsapját, de nem sikerült. Akkor ő kijön, és megnézi, miért nem lehet a mosogató alatti főcsapot elzárni. Dehát a mosogató alatt nincsen főcsap, most mondom, hogy a pincében van. Ja, jó. És akkor egykarú a csap? Igen. És fel van szerelve a mosogatóra? (Nem, benne van a dobozában, és ömlik belőle a víz, de mondjuk akkor nem téged hívnálak, hanem minimum a Fókuszt.) Fel. És magas legyen a csap, avagy alacsony? Ezt a kérdést nem értem, mihez képest magas vagy alacsony? Hát hogy a magas alá jobban odafér az edény. Jó, legyen akkor magas. És akkor a csaptelep a konyhában van? Hát hol lenne máshol? És akkor az X utcába kell jönni, mi van ahhoz közel? Y utcából nyílik, Z utcával párhuzamos. Értem, akkor most elmegyek a boltba, és aztán rohanok Y utcába, de már mikor ott lettem volna, ha a telefonszám, blabla. Nehogy nekem az Y utcába jöjjön, mondom, hogy abból nyílik, de ez az X utca! És akkor magas vagy alacsony? (Nagyi közben integet, majd ő.) Jó, akkor adom a nagyanyámat, majd ő tudja. (Ténykérdés, hogy fingom nincs az egészről, Nagyi meg élete során látott már azért szerelőt.)
Várunk, várunk, régi fényképeket nézegetünk többnyire Nagyiról, anyuról meg rólam, Blanka mindannyiunk fiatalkori arcát szépnek ítéli, a víz meg csak csobog vidáman. (Tökig nyitva van ám, úgy képzeljük el.)
Megérkezik a szerelő. Egy az egyben a Buhera Mátrixból lépett elő, még a hanghordozása és a gesztusai is tökéletesen olyanok, mint a filmben, döbbenet.
Hát ő már mikor itt lett volna, ha a telefonszám. Jó, jó, lényeg, hogy itt van, jöjjön már. Akkor most a főcsap a konyhában van? Nem, a pincében van. Szerszámmal elzárja. Kiabál fel Nagyinak, hogyaszongya: "Jóvan, Mamika, megoldunk itt mindent." Azon csodálkoztam, hogy Nagyi nem képelte fel. Basszus, mi az, hogy Mamika?! Ő meg tán a faszikám, vagy hogyan gondolta? Na mindegy. Később Nagyi mondta is neki, hogy ő nem Mamikám, legfeljebb Asszonyom, de ezzel sem ért el semmit, erre is mondta a pasas, hogy jóvan, Mamika, mindent megoldunk.
Ezek után odavonult a mosogatóhoz, majd jajveszékelésben tört ki. Hát maga engem félrevezetett, Mamika! Hát itt a falon van a csaptelep! Hát maga azt mondta, a mosogatón van a csaptelep! Ő olyat nem mondott. Hát akkor kivel beszéltem én, Mamika? (Nagyi mutogat rám.) Hát de most nekem akkor vissza kell mennem, vennem kell új csaptelepet, hát hol van itt bolt, nem ismerek erre semmit. (Jó, hogy XX. kerületi vagy, hallod.) Oké, megguglizom. Gugli szerint Zs utca 49. Hát az meg hol van? Hát oda úgy kell menni... De úgy mondja ám, hogy a Duna felé vagy attól elfele! (Hát hallod, esetleg a GPS koordináták nem kellenének?) Itt kimegy a Duna felé az első nagy útig, ott jobbra fordul, aztán annak a végén van a Zs utca. Jó, akkor tehát kimegyek itt az első nagy úton a Dunáig... Neeeeem megy kiiiii, hanem jobbra fordul rajta, oszt annak a vége a Zs utca! Hát, ő már mikor készen lehetett volna, ha a telefonszám. Jó, csak menjen már!
Elhúzott, Nagyi meg azt mondta, menjünk mi is, innentől már ellesz, a víz végül is már nem folyik. Végül egyébként volt pofája 25 ezerre megsarcolni őt a szerelőnek. Ha anyuék hazajönnek, apu biztosan idegrohamot kap, ha ezt megtudja, és az is gyanítható, hogy én leszek a hibás, amiért nem máshogy oldottam meg, de sajnos ez van, ha ez velünk történik, akkor ugyanígy átcsesznek, mert nem értek ehhez. Majd elvégzek mindenféle OKJ-s tanfolyamokat, aztán minden elképzelhető ilyen hülyeséget magam fogok megcsinálni, akkor nem vernek át. Komolyan ez jutott eszembe, hogy ez az egyetlen járható út.
A negyed kettes ebédből így lett ötös estebéd. Blanka Vesuvio pizzát evett, én meg Hawaiit, Tomi sütötte nekünk, sőt még beszélgetni is kijött hozzánk. Estebéd után elsétáltunk a Petőfi híd budai hídfőjéig, közben szétáztunk, valamint vettünk kólát és fagyit, és ezeket meg is kóstoltuk itthon. Aztán kicsit még pletykálkodtunk, a képeket végül nem mutattam meg, nem lehet tudni, miért, Liza meg olyan bensőségesnek ítélte a viszonyukat, hogy belenyalt Blanka bokájába, ami nem sült el olyan jól, mert Blanka csikis, aztán Blanka végül 3/4 8-kor hazament. Minden furcsa csavar és bonyodalom ellenére örülök, hogy találkoztunk, jó volt beszélgetni, és már várom a következő alkalmat, lehetőleg kevesebb furcsasággal és bonyodalommal :)
Este aztán BK-mérgezést kaptam lemaradásom pótlása közben, és megint elhatároztam, hogy én erről már leszokom.
Livinek köszönjük a képeslapot, rendben megérkezett :)
Kezdődött azzal, hogy Tomi ma dolgozott, így eleve külön "ünnepeltünk". Én megbeszéltem Blankával, hogy találkozunk 1-kor a Móriczon, elmegyünk Tomiékhoz pizzázni, majd átjövünk, és itt beszélgetünk.
Már éppen kezembe vettem a telefonomat 12:26-kor, hogy beteszem a táskámba, majd elindulok, amikor is csörgött a telefon. Nagyi volt az: kinyitotta a konyhában a csapot, és most nem lehet elzárni, ömlik a víz. Mondtam, hívok egy szerelőt. Mondta, jó, de a legjobb az lenne, ha át is mennék. Mondtam, most nem tudok, épp indultam el itthonról, de hívom a szerelőt, és aztán délután, kora este átmegyek. Mondta, jó, de inkább most, amikor a szerelő is. Mintegy negyed óra alatt szereztem szerelőt, aki mondta, hogy minden okés, egy órán belül a címen van a kollégája. Ekkor felhívtam Blankát, és bár eléggé égett a pofám, megkérdeztem, mi lenne, ha nem pizzázni mennénk, hanem Nagyihoz, és várnánk vele a szerelőt, na meg megpróbálnám elzárni a főcsapot, hátha nem kell a szerelő. (A főcsap a pincében van, és tulajdonképpen magamtól sem várom el, hogy oda lejussak nyaktörés nélkül, hát még a saját nagymamámtól.) Mondta, okés, pont most ért a Móriczra, de akkor jön ide, és mehetünk. Ki is mentünk szépen a csodaszép nyári időjárásban (értsd: fullasztó dögmeleg) Erzsébetre. Farmernadrágban. (Ennek oka, hogy nem találtam meg a szekrényemben egyik hordható rövidgatyámat sem, így más választásom nem volt, valamit csak fel kellett venni.) Odaértünk, volt még a szerelőnek negyed órája, hogy jöjjön. Vártunk rá, közben megtaláltam a csurig pókhálós pincében a főcsapot, amit nem bírtam megmozdítani. A szerelő nem jött. Amikor már mínusz fél óránál tartott, felhívtam a főnökét, hogy mégis hol a bánatban jár a jóember, ömlik a víz. Erre ő, hogy jaaaa, már majdnem két órája próbál engem elérni a jóember, mert egy csomó mindent meg kell beszélni, dehát azon a számon, amit megadtam, nem ér el szegény senkit. Hát persze, mondtam én, mivel otthonról hívtam, és mint azt említettem is neki, otthonról a beszélgetésünk után eljöttem a nagyanyámhoz, valamint semmiféle számot nem adtam meg, mert nem kérte, azt mondta, minden le van zsírozva, jön az ember. Dehát neki tudni kell, hogy pl. milyen csap kell. Nagyon örvendek, még a büdös életben nem kellett szerelőt hívnom semmiért, gondoltam, kifárad a megadott címre, aztán van nála többféle csap, amelyek közül az egyik jó lesz a konyhába. Erre nekiállt bizonygatni, hogy de én bediktáltam azt a számot, pedig ott nem veszi fel senki. Ezen nem álltam le vitatkozni, legyen meg az öröme, akkor én diktáltam be, tessék, nem pedig ő kereste vissza, milyen számról keresték. Két perc múlva hívott a kolléga anyuék otthoni számán, hogy ő már két órája ott lenne, csak hát neki rossz számot adtak meg, és most akkor meséljem el, mi a probléma. Elmeséltem, hogy kinyitotta Nagyi az egykarú csapot, majd nem bírta elzárni, de négyen együtt sem bírjuk, tehát akkor a csappal van a baj, ráadásul megpróbáltam a pincében elzárni a konyha főcsapját, de nem sikerült. Akkor ő kijön, és megnézi, miért nem lehet a mosogató alatti főcsapot elzárni. Dehát a mosogató alatt nincsen főcsap, most mondom, hogy a pincében van. Ja, jó. És akkor egykarú a csap? Igen. És fel van szerelve a mosogatóra? (Nem, benne van a dobozában, és ömlik belőle a víz, de mondjuk akkor nem téged hívnálak, hanem minimum a Fókuszt.) Fel. És magas legyen a csap, avagy alacsony? Ezt a kérdést nem értem, mihez képest magas vagy alacsony? Hát hogy a magas alá jobban odafér az edény. Jó, legyen akkor magas. És akkor a csaptelep a konyhában van? Hát hol lenne máshol? És akkor az X utcába kell jönni, mi van ahhoz közel? Y utcából nyílik, Z utcával párhuzamos. Értem, akkor most elmegyek a boltba, és aztán rohanok Y utcába, de már mikor ott lettem volna, ha a telefonszám, blabla. Nehogy nekem az Y utcába jöjjön, mondom, hogy abból nyílik, de ez az X utca! És akkor magas vagy alacsony? (Nagyi közben integet, majd ő.) Jó, akkor adom a nagyanyámat, majd ő tudja. (Ténykérdés, hogy fingom nincs az egészről, Nagyi meg élete során látott már azért szerelőt.)
Várunk, várunk, régi fényképeket nézegetünk többnyire Nagyiról, anyuról meg rólam, Blanka mindannyiunk fiatalkori arcát szépnek ítéli, a víz meg csak csobog vidáman. (Tökig nyitva van ám, úgy képzeljük el.)
Megérkezik a szerelő. Egy az egyben a Buhera Mátrixból lépett elő, még a hanghordozása és a gesztusai is tökéletesen olyanok, mint a filmben, döbbenet.
Hát ő már mikor itt lett volna, ha a telefonszám. Jó, jó, lényeg, hogy itt van, jöjjön már. Akkor most a főcsap a konyhában van? Nem, a pincében van. Szerszámmal elzárja. Kiabál fel Nagyinak, hogyaszongya: "Jóvan, Mamika, megoldunk itt mindent." Azon csodálkoztam, hogy Nagyi nem képelte fel. Basszus, mi az, hogy Mamika?! Ő meg tán a faszikám, vagy hogyan gondolta? Na mindegy. Később Nagyi mondta is neki, hogy ő nem Mamikám, legfeljebb Asszonyom, de ezzel sem ért el semmit, erre is mondta a pasas, hogy jóvan, Mamika, mindent megoldunk.
Ezek után odavonult a mosogatóhoz, majd jajveszékelésben tört ki. Hát maga engem félrevezetett, Mamika! Hát itt a falon van a csaptelep! Hát maga azt mondta, a mosogatón van a csaptelep! Ő olyat nem mondott. Hát akkor kivel beszéltem én, Mamika? (Nagyi mutogat rám.) Hát de most nekem akkor vissza kell mennem, vennem kell új csaptelepet, hát hol van itt bolt, nem ismerek erre semmit. (Jó, hogy XX. kerületi vagy, hallod.) Oké, megguglizom. Gugli szerint Zs utca 49. Hát az meg hol van? Hát oda úgy kell menni... De úgy mondja ám, hogy a Duna felé vagy attól elfele! (Hát hallod, esetleg a GPS koordináták nem kellenének?) Itt kimegy a Duna felé az első nagy útig, ott jobbra fordul, aztán annak a végén van a Zs utca. Jó, akkor tehát kimegyek itt az első nagy úton a Dunáig... Neeeeem megy kiiiii, hanem jobbra fordul rajta, oszt annak a vége a Zs utca! Hát, ő már mikor készen lehetett volna, ha a telefonszám. Jó, csak menjen már!
Elhúzott, Nagyi meg azt mondta, menjünk mi is, innentől már ellesz, a víz végül is már nem folyik. Végül egyébként volt pofája 25 ezerre megsarcolni őt a szerelőnek. Ha anyuék hazajönnek, apu biztosan idegrohamot kap, ha ezt megtudja, és az is gyanítható, hogy én leszek a hibás, amiért nem máshogy oldottam meg, de sajnos ez van, ha ez velünk történik, akkor ugyanígy átcsesznek, mert nem értek ehhez. Majd elvégzek mindenféle OKJ-s tanfolyamokat, aztán minden elképzelhető ilyen hülyeséget magam fogok megcsinálni, akkor nem vernek át. Komolyan ez jutott eszembe, hogy ez az egyetlen járható út.
A negyed kettes ebédből így lett ötös estebéd. Blanka Vesuvio pizzát evett, én meg Hawaiit, Tomi sütötte nekünk, sőt még beszélgetni is kijött hozzánk. Estebéd után elsétáltunk a Petőfi híd budai hídfőjéig, közben szétáztunk, valamint vettünk kólát és fagyit, és ezeket meg is kóstoltuk itthon. Aztán kicsit még pletykálkodtunk, a képeket végül nem mutattam meg, nem lehet tudni, miért, Liza meg olyan bensőségesnek ítélte a viszonyukat, hogy belenyalt Blanka bokájába, ami nem sült el olyan jól, mert Blanka csikis, aztán Blanka végül 3/4 8-kor hazament. Minden furcsa csavar és bonyodalom ellenére örülök, hogy találkoztunk, jó volt beszélgetni, és már várom a következő alkalmat, lehetőleg kevesebb furcsasággal és bonyodalommal :)
Este aztán BK-mérgezést kaptam lemaradásom pótlása közben, és megint elhatároztam, hogy én erről már leszokom.
Livinek köszönjük a képeslapot, rendben megérkezett :)
Szerintem nem sült el rosszul Liza spontán és intim közeledése. Sőt: hízelgőnek találom, és legközelebb, csak, hogy ne érezze egyoldalúnak a szimpátiát, én is megnyalizom az ő bokáját! :)
VálaszTörlésSzerintem sokkot fog kapni a döbbenettől :D
VálaszTörlés