Esti séta, esti film

Liza jelezte, hogy be szeretne menni a Bakátsra, így bementünk. Azt is jelezte, hogy fel szeretne menni, de nem mentünk, 9 környékén nem toppanunk be sehova. Cserébe felmehetett a templom elé, ahol nincs kint, hogy a kutya nem mehet a fűre, és megengedtem neki, hogy válogasson füvet. Nem talált megfelelőt, csak mohón végigszagolt egy jó darabot a parkból. Úgy látszik, nem úszom meg ennyivel, de fogalmam nincs, honnan akasztok neki egy parkot itt a város közepén, ahol jó fű nő. Végigmentünk azon az útvonalon, amin Liza lesérülése előtt napi 3 alkalommal jártunk, és csodaszépen bírta. Mondjuk jól kifullasztottam, mert úgy éreztem, hogy egy pasi követ minket, amitől szépen előjött az a kellemetlen, kb. 10 éves emlékem, hogy követnek, és bántani is akarnak, úgyhogy felvettem egy enyhe joggolásra hasonlító tempót, és alig vártam, hogy hazaérjünk. Liza gyönyörűen lépést tartott velem, bár láthatóan nem értette, mi a fene ütött belém, miért nem lehet andalogni, mint addig, és a körútra kiérve megmakacsolta magát, mint egy öszvér. Akkor mondjuk már nem is bántam, a pasi eltűnt mögülünk, nyilván nem követett, csak neki is arra vitt az útja egy darabon, mint nekünk. Viszont a mai után lehet, hogy visszaszokunk erre a régi útvonalra napi egyszer, a másik sétán meg Liza új útvonalát alkalmazzuk. Úgy örülök, hogy ilyen szépen tud már menni.

Miután a gépen nem indult el se a Családom és egyéb állatfajták, se a Stanley, a szerencse fia, nekem viszont nem volt kedvem átteni a székhelyem a tévé elé, választottam egy darabot a Charlie Brown Super Pack nevezetű mappából, mégpedig azt, hogy "Bon Voyage, Charlie Brown (and don't come back!)" A Charlie Brown részek 25 percesek szoktak lenni, kivéve az egyiket, ami 41 perces, meg ezt, ami 75 perces. Úgy döntöttem, nem nézem végig, mert rájöttem, hogy holnap nemcsak a délutáni órára kell feladatlap, hanem a reggelire is, ami 8-kor van, tehát 10 körül még épp nincs késő elkezdeni. (Mindig ezt csinálom. A hétvége eltelik, és vasárnap késő este ülök neki a dolgaimnak. Hihetetlen vagyok. Egy igazi halogató.) Az első 35 perc tetszett, dehát a Charlie Brown már csak ilyen. Holnap megnézem a maradék 40 percet is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai