Az otthoni szülinapom képekben

Matyi a papája ölében szerel:

100_6741

Kedvenc szülinapi fogás (ananászos csirkemell) a kedvenc ünnepi tálban:

100_6742

Málnatorta, Tomi sütötte-díszítette, teljesen profi munka (és milyen finom volt):

Torta

Beni sütött nekem tortát, de legalábbis a díszítés az ő keze munákja:

100_6752 100_6793

Anyu varrta táska (meg piperetáska, pénztárca, igazolványtartó, papírzsepitartó) és két könyv: Tamás urfi csinyjei (írta Twain Márk, kiadták 1904-ben) és Michael Seed új könyve: Sinners ans Saints (hadd legyen ez a következő munkám, légyszi, légyszi!!!), és sok virág:

100_6801    100_6798 100_6803

“Gazdi, te csokit kaptál. Segítsek megenni?” (És tényleg csokit kaptam):

100_6772 

“Na, én alszom egyet”:

100_6783

A csokival együtt Tomitól kaptam (Ahol a vadak várnak DVD a képen látható mini plüssfigurával, akit Maxnek hívnak):

100_6797

Kaptam még szív alakú lufit is:

100_6799

Aztán pihentünk:

100_6785

Aztán Tomi és Matyi összehaverkodtak (Matyi kedvence Tomi órája volt):

100_6788

Aztán Matyi szétszerelte kicsit a lábamat:

100_6791

Miközben Bence és anyu gyurmáztak, és Kata volt a közönség:

100_6790

Aztán Matyi üldögélt egy kicsit:

100_6796

Aztán Katáék hazamentek, mi még két és fél órát maradtunk, beszélgettünk, aztán mi is hazajöttünk. Megnéztük a Tarzant, és most lassan véget ér a nap. Nagyon jó nap volt. Holnap meg átköltözöm az új táskámba, és mostantól azt hordom őszig.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk