Christmas Conference
Itt töltöttük a napot Andival. Az egyik kiadó szervezte, a Moszkva tér környékén volt 9-től 3-ig.
A start előtt, a regisztrációnál mindenki kapott ajándékcsomagot. Komoly csomagról beszélünk, a következők voltak benne. Egy miniszótár az angol nyelv és irodalom tanításához hasznos kifejezésekkel, egy 2011-es zsebnaptár (nagyon menő, a kiadó sajátja), valamint három könnyített olvasmány: Charles Dickenstől a Hard Times és a Nicholas Nickleby, Oscar Wilde-tól a The Happy Prince, utóbbi kettő ráadásul CD-vel.
A nap kezdetén egyik volt módszertan tanárom tartott előadást a Mikulásról. Ebben a legjobbak a viccek voltak, gyorsan le is jegyzem azokat, amiket felírtam.
1. "If you behave yourself, Santa will bring you..." Linguists have found three clauses in this sentence. There is an if-clause, a main clause, and Santa Claus.
2. Santa Claus is also called Father Christmas. His wife's name in that case is Mary Christmas.
3. If Santa Claus and Mrs. Clause have a child, what's the child's name? It's Subordinate Clause.
4. Santa's elfs are not paid for their work. That's why they have very low elf-esteem.
5. What nationality is Santa? He's North Polish.
Ezután délelőtt még lehetett menni workshopra. Összesen tizenegy különböző volt, mindegyiket megtartották délelőtt és délután is, szóval mindenki láthatott kettőt. Mi egy Functional Language címűre ültünk be, ami közepesen tetszett, de a végén volt egy feladat, amiben viccek elejét kellett a végükkel párosítgatni, és azért a viccért, aminek a kérdése nálam volt, már megérte:
What do you get if you cross a snowman and a vampire? Frostbite.
A workshop után egy rossz rész következett. Újra összegyűltünk az aulában, ahányan csak voltunk, és egy "Stories From Around the World and Home", valamint egy "A Day at the Circus" című programot tekintettünk meg, mindkettőt ugyanaz az amerikai pasi vezényelte. Nem gondoltam volna, hogy meg lehet csinálni egy mesékkel kapcsolatos előadást úgy, hogy nekem ne tetsszen. Nekem, akit a nagypapám mesekirálynőnek titulált. Több bajom is volt a dologgal. Egyrészt leginkább idétlenkedésnek éreztem, és azt nehezen viselem, pláne egy ilyen programon, pláne felnőttektől. Másrészt az egésznek a lefolyása sem tetszett. Nem önkéntes alapon ment a közönség szerepeltetése, hanem kijelöléssel. Például odajött hozzám a pasi, kitépte a kezemből a táskámat, elvitte magával, rázogatta, forgatta, majd úgy tett, mintha kinyitni készülne. Nem szeretem, ha a cuccomhoz nyúlkálnak, de a táskámhoz aztán tényleg ne nyúljon senki. Nagy show lett volna, ha komolyan bele is néz... De volt, akiről a csizmáját tépte le, és volt, akiről legombolta a zakóját. Ne tegye, nem vicces. Vagy csak nem elég fejlett a humorérzékem - vállalom. Következő körben fogott egy üres PET palackot, és nyomozót játszva elindult megkeresni, ki dobta el. Többeknek felemelte és megnézegette a kezét, de az igazán döbbenetes rész akkor jött, amikor hozzám ért. Megint kiszúrt, az én kezemet is megfogdosta, majd fülön ragadott (de nem játszásiból, hanem úgy komolyan, erőből), és kivonszolt a színpadhoz, hogy dobjam ki a palackot. Rohadtul de nem vicces. Megfogta a táskámat? Jó, lenyelem. Megfogta a kezem? Jó, lenyelem. Végigvonszol egy kb. 200 emberrel megtelt aulán a fülemnél fogva? Nem, nem vicces, nem értékelem, hagyjon békén. Egyébként az idétlenkedése alatt többen felálltak és elmentek, tehát valószínűleg nem voltam egyedül a véleményemmel.
Ezek után jött Santa, és ajándékot osztogatott. Nekem meg Andinak (meg még néhány másik embernek) nem, ugyanis előfeltétele volt a csokiesőben való részvételnek, hogy hozni kellett 500 Ft értékű Mikulás-csomagot. Nos, Andi ezzel az infóval egyszer sem találkozott (nem reklámozták agyon), én meg ugyan olvastam, és töprengtem is rajta, hogy ilyenkor vajon csokit szoktak-e vinni vagy valami mást, de aztán elfelejtettem az egészet, és csak a regisztrációnál kaptam a fejemhez, akkor meg már késő volt. A csokieső után karácsonyi dalokat énekeltünk, több is volt köztük, amit nem ismertem, de elénekeltük a Rudolph the Red-Nosed Reindeert, ami nekem tavaly óta a White Christmas utáni kedvenc karácsonyi dalom, úgyhogy örült a kis szívem.
Mikulásozás után jött a délutáni workshop, ezúttal a Do You Tube? címűre ültünk be, ahol azt mutatta be az előadó, hogyan lehet például a New English File tanítását feldobni youtube-ról töltött videókkal. Tök jó ötletei voltak, több fejezetből is hozott példát. Én eddig a magam részéről egyet dolgoztam ki, és ez az 50 perc arra figyelmeztetett, hogy nem kéne megakadni ennél a teljesítménynél, hanem gyakrabban kéne 10-15-20 perceket filmezős feladatokra fordítani. Majd igyekszem.
A workshop után ismét az aulában gyűltünk össze, és két jópofa karácsonyi játék bemutatása után következett a tombola. Megkérdezte a nevek kihúzója, szeretne-e valaki segíteni kihúzni a tizenöt nyertes nevét. Mondtam Andinak, én nem húzni szeretnék, hanem azt szeretném, ha kihúznák a nevem. És lőn. Talán még sosem nyertem tombolán, de most tényleg kihúzták a nevemet. A tombola ajándéka sem volt semmi, rendesen csodálkoztam rajta. Kaptam egyrészt egy videókazettát, ami egy sorozat első része, és a brit gyerekek mindennapjait mutatja be. Ezen a videón szó van a Halloweenről, a háziállatokról, az iskoláról és a karácsonyról, kíváncsi vagyok, milyen lesz. Jár hozzá egy füzet is, amiben kapcsolódó feladatok vannak 10-12 éves gyerekeknek. Mellette volt egy phrasal verb szótár, ezúttal még csak nem is mini, hanem rendes zsebszótár, és egybögre. Ezen kívül volt egy szókártyagyűjtemény, ami az országok és nemzetiségek nevét tanítja, nagyon igényes és szép. Ezek mellé még kaptam egy kis könyvet egy maciról szóló történettel CD-vel és kesztyűbábbal (!). Ez utóbbi egészen kicsi gyerekek tanításához hasznos: játsszam el a történetet. Ja, és az egészet a kiadó tornazsákszerű táskájában adták át. Tombolán kívül pedig Andi szerzett mindkettőnknek egy-egy DVD-t, amin állítólag olyanok vannak, hogy két karácsonyi koncert meg a Grincs. Ezt mindjárt be is rakom a gépbe.
Jól éreztem magam, jó dolgokat láttam-hallottam, és mindenki csomó mindent kapott, még az is, aki nem nyert tombolán és a csokizásból is kizárta magát. Problémám nekem azzal volt, hogy nagyon kevés időt kaptunk két programegység között, ami többnyire már a WC-n való sorban elment, de ha ott még nem, akkor a büfénél biztosan. A tanulság ez utóbbihoz kapcsolódik: erre a programra hozni kell kaját, mert nincs idő kimenni a suliból, a büfénél tolong mindenki, ráadásul a választék azért köztünk szólva elég gyér. Van kétféle szendvics, kétféle süti, és kb. ennyi, viszont ez aranyárban. Másokat hallottam morgolódni máson is. Az egyik nő azt mondta, haragszik a 40 perc karácsonyi énekelgetésért, mert úgy érzi, elcseszték az idejét vele. "Ha rászánok egy napot arra, hogy tanuljak, akkor tanulni szeretnék. Lehetett volna éneklés helyett még egy workshop." Nekem ezzel nem volt problémám, de teljesen megértem őt.
A konklúzió az, hogy jó volt, jövőre is megyek, ha tudok.
A start előtt, a regisztrációnál mindenki kapott ajándékcsomagot. Komoly csomagról beszélünk, a következők voltak benne. Egy miniszótár az angol nyelv és irodalom tanításához hasznos kifejezésekkel, egy 2011-es zsebnaptár (nagyon menő, a kiadó sajátja), valamint három könnyített olvasmány: Charles Dickenstől a Hard Times és a Nicholas Nickleby, Oscar Wilde-tól a The Happy Prince, utóbbi kettő ráadásul CD-vel.
A nap kezdetén egyik volt módszertan tanárom tartott előadást a Mikulásról. Ebben a legjobbak a viccek voltak, gyorsan le is jegyzem azokat, amiket felírtam.
1. "If you behave yourself, Santa will bring you..." Linguists have found three clauses in this sentence. There is an if-clause, a main clause, and Santa Claus.
2. Santa Claus is also called Father Christmas. His wife's name in that case is Mary Christmas.
3. If Santa Claus and Mrs. Clause have a child, what's the child's name? It's Subordinate Clause.
4. Santa's elfs are not paid for their work. That's why they have very low elf-esteem.
5. What nationality is Santa? He's North Polish.
Ezután délelőtt még lehetett menni workshopra. Összesen tizenegy különböző volt, mindegyiket megtartották délelőtt és délután is, szóval mindenki láthatott kettőt. Mi egy Functional Language címűre ültünk be, ami közepesen tetszett, de a végén volt egy feladat, amiben viccek elejét kellett a végükkel párosítgatni, és azért a viccért, aminek a kérdése nálam volt, már megérte:
What do you get if you cross a snowman and a vampire? Frostbite.
A workshop után egy rossz rész következett. Újra összegyűltünk az aulában, ahányan csak voltunk, és egy "Stories From Around the World and Home", valamint egy "A Day at the Circus" című programot tekintettünk meg, mindkettőt ugyanaz az amerikai pasi vezényelte. Nem gondoltam volna, hogy meg lehet csinálni egy mesékkel kapcsolatos előadást úgy, hogy nekem ne tetsszen. Nekem, akit a nagypapám mesekirálynőnek titulált. Több bajom is volt a dologgal. Egyrészt leginkább idétlenkedésnek éreztem, és azt nehezen viselem, pláne egy ilyen programon, pláne felnőttektől. Másrészt az egésznek a lefolyása sem tetszett. Nem önkéntes alapon ment a közönség szerepeltetése, hanem kijelöléssel. Például odajött hozzám a pasi, kitépte a kezemből a táskámat, elvitte magával, rázogatta, forgatta, majd úgy tett, mintha kinyitni készülne. Nem szeretem, ha a cuccomhoz nyúlkálnak, de a táskámhoz aztán tényleg ne nyúljon senki. Nagy show lett volna, ha komolyan bele is néz... De volt, akiről a csizmáját tépte le, és volt, akiről legombolta a zakóját. Ne tegye, nem vicces. Vagy csak nem elég fejlett a humorérzékem - vállalom. Következő körben fogott egy üres PET palackot, és nyomozót játszva elindult megkeresni, ki dobta el. Többeknek felemelte és megnézegette a kezét, de az igazán döbbenetes rész akkor jött, amikor hozzám ért. Megint kiszúrt, az én kezemet is megfogdosta, majd fülön ragadott (de nem játszásiból, hanem úgy komolyan, erőből), és kivonszolt a színpadhoz, hogy dobjam ki a palackot. Rohadtul de nem vicces. Megfogta a táskámat? Jó, lenyelem. Megfogta a kezem? Jó, lenyelem. Végigvonszol egy kb. 200 emberrel megtelt aulán a fülemnél fogva? Nem, nem vicces, nem értékelem, hagyjon békén. Egyébként az idétlenkedése alatt többen felálltak és elmentek, tehát valószínűleg nem voltam egyedül a véleményemmel.
Ezek után jött Santa, és ajándékot osztogatott. Nekem meg Andinak (meg még néhány másik embernek) nem, ugyanis előfeltétele volt a csokiesőben való részvételnek, hogy hozni kellett 500 Ft értékű Mikulás-csomagot. Nos, Andi ezzel az infóval egyszer sem találkozott (nem reklámozták agyon), én meg ugyan olvastam, és töprengtem is rajta, hogy ilyenkor vajon csokit szoktak-e vinni vagy valami mást, de aztán elfelejtettem az egészet, és csak a regisztrációnál kaptam a fejemhez, akkor meg már késő volt. A csokieső után karácsonyi dalokat énekeltünk, több is volt köztük, amit nem ismertem, de elénekeltük a Rudolph the Red-Nosed Reindeert, ami nekem tavaly óta a White Christmas utáni kedvenc karácsonyi dalom, úgyhogy örült a kis szívem.
Mikulásozás után jött a délutáni workshop, ezúttal a Do You Tube? címűre ültünk be, ahol azt mutatta be az előadó, hogyan lehet például a New English File tanítását feldobni youtube-ról töltött videókkal. Tök jó ötletei voltak, több fejezetből is hozott példát. Én eddig a magam részéről egyet dolgoztam ki, és ez az 50 perc arra figyelmeztetett, hogy nem kéne megakadni ennél a teljesítménynél, hanem gyakrabban kéne 10-15-20 perceket filmezős feladatokra fordítani. Majd igyekszem.
A workshop után ismét az aulában gyűltünk össze, és két jópofa karácsonyi játék bemutatása után következett a tombola. Megkérdezte a nevek kihúzója, szeretne-e valaki segíteni kihúzni a tizenöt nyertes nevét. Mondtam Andinak, én nem húzni szeretnék, hanem azt szeretném, ha kihúznák a nevem. És lőn. Talán még sosem nyertem tombolán, de most tényleg kihúzták a nevemet. A tombola ajándéka sem volt semmi, rendesen csodálkoztam rajta. Kaptam egyrészt egy videókazettát, ami egy sorozat első része, és a brit gyerekek mindennapjait mutatja be. Ezen a videón szó van a Halloweenről, a háziállatokról, az iskoláról és a karácsonyról, kíváncsi vagyok, milyen lesz. Jár hozzá egy füzet is, amiben kapcsolódó feladatok vannak 10-12 éves gyerekeknek. Mellette volt egy phrasal verb szótár, ezúttal még csak nem is mini, hanem rendes zsebszótár, és egybögre. Ezen kívül volt egy szókártyagyűjtemény, ami az országok és nemzetiségek nevét tanítja, nagyon igényes és szép. Ezek mellé még kaptam egy kis könyvet egy maciról szóló történettel CD-vel és kesztyűbábbal (!). Ez utóbbi egészen kicsi gyerekek tanításához hasznos: játsszam el a történetet. Ja, és az egészet a kiadó tornazsákszerű táskájában adták át. Tombolán kívül pedig Andi szerzett mindkettőnknek egy-egy DVD-t, amin állítólag olyanok vannak, hogy két karácsonyi koncert meg a Grincs. Ezt mindjárt be is rakom a gépbe.
Jól éreztem magam, jó dolgokat láttam-hallottam, és mindenki csomó mindent kapott, még az is, aki nem nyert tombolán és a csokizásból is kizárta magát. Problémám nekem azzal volt, hogy nagyon kevés időt kaptunk két programegység között, ami többnyire már a WC-n való sorban elment, de ha ott még nem, akkor a büfénél biztosan. A tanulság ez utóbbihoz kapcsolódik: erre a programra hozni kell kaját, mert nincs idő kimenni a suliból, a büfénél tolong mindenki, ráadásul a választék azért köztünk szólva elég gyér. Van kétféle szendvics, kétféle süti, és kb. ennyi, viszont ez aranyárban. Másokat hallottam morgolódni máson is. Az egyik nő azt mondta, haragszik a 40 perc karácsonyi énekelgetésért, mert úgy érzi, elcseszték az idejét vele. "Ha rászánok egy napot arra, hogy tanuljak, akkor tanulni szeretnék. Lehetett volna éneklés helyett még egy workshop." Nekem ezzel nem volt problémám, de teljesen megértem őt.
A konklúzió az, hogy jó volt, jövőre is megyek, ha tudok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése