LotR

Mint már említettem, kb. tizennégy évesen egyszer elkezdtem az első kötetet, és - most már pontosan tudom - a harmadik fejezet közepén le is tettem, hogy ez nagyon unalmas, hogy lehet ezt végigolvasni. Még a pontos jelenetre is emlékszem, aminél eldobtam a könyvet, mert nagyon viccesen hatott, amikor elmentünk a moziba megnézni az első filmet, és ez a jelenet kb. az ötödik percben már el is jött. Azóta többen megerősítettek abban, hogy a könyv eleje nagyon nehezen haladós, Dani még javasolta is, hogy ugorjam át az első 50-60 oldalt, és onnantól már jó lesz.

Most megint belevágtam, végül angolul, mert nagyon jutányos áron kaptam meg az egy kötetben kiadott három könyvet. Na most, ha szokásom lenne az ilyesmi, már tövig rágtam volna a körmöm az első néhány fejezeten. Most is megismertem azt az ominózus jelenetet, és elképzelni nem tudom, hogy lehet pont ott letenni a könyvet. Meg most már Danit sem értem, hogy ő mire gondolt, amikor azt mondta, hogy a könyv eleje unalmas.

Vasárnap kezdtem, most a 110. oldalon járok, mert csak 30 oldalt haladok egy óra alatt - szerintem a viszonylag kicsi betűk miatt. De nagyon izgalmas, pláne úgy, hogy csak az egész trilógia végére emlékszem tisztán, pedig mindegyik filmet legalább kétszer láttam már, úgyhogy minden csupa meglepetés lesz, mint ahogy minden csupa meglepetés volt eddig is. Csak annak az egy jelenetnek ismertem meg az elejét, de még az sem egészen úgy történt, ahogy én emlékeztem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai