Emberek
Megkérdezte tőlem egy srác a Hősök terénél, hogy melyik kerületben vagyunk, amire én azt mondtam, szerintem a XIV. lesz a megoldás, de nem esküdnék meg erre, kérdezze meg mástól is. Megkérdezte. Bement ahhoz a céghez, ahová éppen én is igyekeztem, és egyszerre értünk a recepcióhoz. A recepciós lány elküldte azzal, hogy fogalma sincs, ami már önmagában is fura. De az, hogy utána percekig röhögtek a srácon egy másik csajjal, az gáz. A másik csaj ilyeneket mondott: "Meg kell nézni egy utcatáblát, kisfiam", valamint "Az ABC ismerete hatalom". Hogy valaki ennyire rosszindulatú legyen, hát ez nem semmi.
Voltam vásárolni, és miközben válogattam a puszedlik között, mellém ért egy harmincpár éves apuka a legfeljebb kilenc-tízéves kisfiával. A kisfiú a kezébe vett valami sütit, majd megállapította, hogy nem ennek az ára van kiírva a polcra. Mire apuka: "Mert valami köcsög rossz helyre rakta vissza, hogy baszná meg a rohadék." Nekem erősen kerekedett a szemem, nem is néztem feléjük, nehogy belém kössön ez a kedves apuka. Egy darabig egymás mellett haladtunk, és a pasiból csak úgy dőlt a trágárság. A kisfiú például nekiütötte valami polcnak a kezében lévő szatyrot, mire az apja: "Vigyázzá má, kisköcsög!" Erre a gyerek mondta, hogy csak kicsit ütötte oda a szatyrot. Erre apuka: "Hát ha egy karcolás lesz rajta, kinyírlak." Később, amikor sikeresen elveszítettem már őket magam mellől, még jött egy kedves reakció pár polccal arrébról: "Faszt, azt." Megsajnáltam nyomorult gyereket, aki nagy valószínűséggel hasonlóan intelligens módon kommunikál a kortársaival. És ha már itt tartottam, megsajnáltam a tanárokat is, akiknek ezzel kell kezdeni valamit. De most komolyan, mit várjon az ember egy olyan gyerektől, aki még nyilvános helyen is mocskosabbnál mocskosabb káromkodásokat hall a szülőjétől?
Voltam vásárolni, és miközben válogattam a puszedlik között, mellém ért egy harmincpár éves apuka a legfeljebb kilenc-tízéves kisfiával. A kisfiú a kezébe vett valami sütit, majd megállapította, hogy nem ennek az ára van kiírva a polcra. Mire apuka: "Mert valami köcsög rossz helyre rakta vissza, hogy baszná meg a rohadék." Nekem erősen kerekedett a szemem, nem is néztem feléjük, nehogy belém kössön ez a kedves apuka. Egy darabig egymás mellett haladtunk, és a pasiból csak úgy dőlt a trágárság. A kisfiú például nekiütötte valami polcnak a kezében lévő szatyrot, mire az apja: "Vigyázzá má, kisköcsög!" Erre a gyerek mondta, hogy csak kicsit ütötte oda a szatyrot. Erre apuka: "Hát ha egy karcolás lesz rajta, kinyírlak." Később, amikor sikeresen elveszítettem már őket magam mellől, még jött egy kedves reakció pár polccal arrébról: "Faszt, azt." Megsajnáltam nyomorult gyereket, aki nagy valószínűséggel hasonlóan intelligens módon kommunikál a kortársaival. És ha már itt tartottam, megsajnáltam a tanárokat is, akiknek ezzel kell kezdeni valamit. De most komolyan, mit várjon az ember egy olyan gyerektől, aki még nyilvános helyen is mocskosabbnál mocskosabb káromkodásokat hall a szülőjétől?
Remélem, apuka eléggé elrettenti a gyereket attól, hogy bármiben is akarjon őrá hasonlítani. Ha más nem, akkor a "ne beszélj rondán, mert szájon b**lak" atyai intelme.
VálaszTörlésNa igen, kétféle hatás képzelhető el: vagy a gyerek is ugyanígy (fog) beszél(ni), vagy csak olyan nem akar majd lenni, mint az apja. Én előbbit sajnos valószínűbbnek tartom.
VálaszTörlés