Paulo Coelho: The Devil and Miss Prym
Végére értem. Nem rossz, nem rossz.
Az eleje tetszett, olyan mesét vezetett be, amit tudtam volna meseként kezelni, semmi bajom nem lett volna a kijelölt próbatétellel. Mondjuk mikor elmeséltem Tominak, azért én is éreztem, hogy így kimondva nem kis baromság, na de... Meséknél ez talán megengedett. Aztán a 70. oldal környékén a próbatétel kijelölője megmondta, mi vezette őt a történet helyszíneként szolgáló faluba, mi is történt vele két évvel korábban. Na, az annyira brazil volt, mint bármelyik brazil szappanopera. Nagyon fogtam a fejem, és majdnem visszaraktam a könyvet a polcra, hogy na, ezt a hülyeséget én el nem olvasom. Csak aztán jött az, hogy ha nem olvasom végig, továbbra sem lehet véleményem Coelho egyetlen művéről sem, ráadásul nem szeretek könyvet félbehagyni. Úgyhogy most délután, ha már mára betegszabadságot engedélyeztem magamnak, befejeztem. És nem volt annyira rossz, mint amennyire fújnak rá. Valamiért még attól sem állt fel a hátamon a szőr, hogy nonstop Istenről hadovált, akiben én szimplán nem hiszek - sikerült megint meseként szemlélni a történetet. A végét valószínűleg valami nagy életigazságnak szánta Coelho, de én nem látom annak. Szerintem kissé erőltetett, és nincs igazán tanulság. Bár legalább happy end van. A molyon 3 pontot adtam rá ötből, mert az a véleményem, hogy ez egy átlagos könyv - nagyon sok ennél sokkal jobb könyvet olvastam már, és remélem, fogok is. Coelho nem került be azon szerzők közé, akiknek epedve várom az újabb műveit; azt hiszem, ennyi egy jó időre elég volt belőle.
Most pedig átnyergelek egy másik szerző művére. A szerző Alice Hoffman, akinek az Átkozott boszorkákat köszönhetjük például, és neki mindkét könyve tetszett, amit olvastam, igaz, pont az Átkozott boszorkák filmben talán jobban. Ja, a mű címe meg Seventh Heaven.
Az eleje tetszett, olyan mesét vezetett be, amit tudtam volna meseként kezelni, semmi bajom nem lett volna a kijelölt próbatétellel. Mondjuk mikor elmeséltem Tominak, azért én is éreztem, hogy így kimondva nem kis baromság, na de... Meséknél ez talán megengedett. Aztán a 70. oldal környékén a próbatétel kijelölője megmondta, mi vezette őt a történet helyszíneként szolgáló faluba, mi is történt vele két évvel korábban. Na, az annyira brazil volt, mint bármelyik brazil szappanopera. Nagyon fogtam a fejem, és majdnem visszaraktam a könyvet a polcra, hogy na, ezt a hülyeséget én el nem olvasom. Csak aztán jött az, hogy ha nem olvasom végig, továbbra sem lehet véleményem Coelho egyetlen művéről sem, ráadásul nem szeretek könyvet félbehagyni. Úgyhogy most délután, ha már mára betegszabadságot engedélyeztem magamnak, befejeztem. És nem volt annyira rossz, mint amennyire fújnak rá. Valamiért még attól sem állt fel a hátamon a szőr, hogy nonstop Istenről hadovált, akiben én szimplán nem hiszek - sikerült megint meseként szemlélni a történetet. A végét valószínűleg valami nagy életigazságnak szánta Coelho, de én nem látom annak. Szerintem kissé erőltetett, és nincs igazán tanulság. Bár legalább happy end van. A molyon 3 pontot adtam rá ötből, mert az a véleményem, hogy ez egy átlagos könyv - nagyon sok ennél sokkal jobb könyvet olvastam már, és remélem, fogok is. Coelho nem került be azon szerzők közé, akiknek epedve várom az újabb műveit; azt hiszem, ennyi egy jó időre elég volt belőle.
Most pedig átnyergelek egy másik szerző művére. A szerző Alice Hoffman, akinek az Átkozott boszorkákat köszönhetjük például, és neki mindkét könyve tetszett, amit olvastam, igaz, pont az Átkozott boszorkák filmben talán jobban. Ja, a mű címe meg Seventh Heaven.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése