Kibontakozott

ez a megfázós izé. Most már hőemelkedésem is van, és nonstop orrot fújok, plusz nem kapok levegőt, torok-, fül- és szemfájás is játszik. Annyira szuper. Még szerencse, hogy két napig feküdtem, és tegnap már semmi bajom nem volt. Nem lehet igaz, hogy csak felkelek, és már ki is dőlök. Ráadásul a péntek jelenleg a hét legzsúfoltabb napja. Annyira király, tényleg! Mindenesetre az már most látszik, hogy szombaton nem megyek kirándulni anyuval, hanem itthon húzom a lóbőrt Lizával, és próbálok kilábalni.

Ja, amúgy a mai nap sem volt éppen eseménytelen, órákat autóztunk körbe a városban, míg minden elintéznivalót elintéztünk. Az OBI-nál kicsit felhúzott a biztonsági őr, aki belehallgatott a beszélgetésünkbe, rájött, hogy nem vásárolni jöttünk, hanem egy futárt várunk, miután a diszpécser közölte a központban, hogy ma nem jön a futár, majd fél óra múlva felhívott a futár, hogy akkor ő most jön, és az OBI volt legközelebb mindkettőnknek. Szóval felfedezte a turpisságot, odajött, és azt kérdezte: "Majd vásárolni is fognak, ugye?" Erre Tomi mondta, hogy peeersze. Nekem ahhoz lett volna kedvem, hogy megkérdezzem, szerinte tele van-e a parkoló, foglaljuk-e valaki elől a helyet. Ne szólogasson már be ok nélkül... Mindegy, a végén bementünk, vettünk pl. képkeretet a Marie Brozova képeslapokhoz. Látok rá esélyt, hogy lassan kikerülnek majd a falra. Liza is velünk autózott egyébként, élvezte is a dolgot, csak azt nem értette, miért hagyjuk egyedül a kocsiban félóránként vagy tíz percre. De a kocsikázós rész bejött neki. Amikor észrevette, hogy folyton elesik ott a lábamnál, egyszer csak felpakolta a mellső mancsait az ölembe, és vetett rám egy beszédes tekintetet: "Na, akkor most már fogjál engem, gazdi, meg ne sérüljek!", és akkor én fogtam, és ő nem sérült meg. Ja, a legfontosabb: lett új betta nőstény, valamint négy darab neonhal. Most már éjjel is világít az akvárium utóbbiak miatt :) Szép halacskák, nekem otthon mindig voltak.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai