Annyira tipikus

Kb. három hete vasárnap ültem le, hogy megnézem végre DVD-n a Stanley, a szerencse fia című filmet, mert a könyvet nagyon szerettem (egyébként Ibolya néniéktől kaptam vagy 10-12 éve). El is jutottam a film feléig, amikor is pontosan a 42. percben akadni kezdett a kép és a hang is, így téve élvezhetetlenné a szórakozást. Ki is kapcsoltam az egészet, miután nem sikerült megoldani a problémát, majd késő este újra próbálkoztam, és akkor már se a gépben, se a DVD-lejátszóban nem akadt a film. Azóta is a 42. percnél tartok. Kíváncsi leszek, megnézem-e valaha.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai