Alice Hoffman: Seventh Heaven

Az írónő könyvei a Practical Magic és a The Probable Future, amiket felhasználtam az amerikanisztikás-boszorkányos szakdogámhoz. Előbbi érdekes módon filmben jobban tetszett (legalábbis a közepe mindenképp), utóbbit pedig előbb magyarul, aztán angolul is olvastam, és míg elsőre nem szerettem, másodszorra sokkal jobban tetszett. (Lám, mit tesz a rossz fordítás.)

Ez a regény nagyon emlékeztet engem a Pleasantville című filmre, amit Ryannél néztünk meg valamelyik LP során. Az alapsztori hasonlít: adott egy kertváros az 1950-es évek Amerikájában, ahol tökéletes kis konzervatív családok élik boldog életüket fekete-fehérben. Aztán történik valami, és hirtelen megjelennek az életükben a színek, olyan dolgokat tesznek, amikről nem is álmodtak volna addig, és kiderül számukra, hogy a tökéletes kis életük nem is olyan tökéletes. És akkor most jöjjön a regény részletesen!

Adott tehát az amerikai kertváros, ahol az apukák dolgoznak, az anyukák főznek-mosnak-takarítanak-összejárnak, és mindenkinek van két-három tökéletes gyereke. Legalábbis ezt mondogatják a környezetüknek, ez a látszat, és még maguk is elhiszik. Persze a háttérben van itt minden: egymástól rég elhidegült házastársak, drogos fiúk, iskola kurvája lányok (ez utóbbi szó szerint értendő, a 16 év körüli kiscsaj mindenkivel lefekszik, aki megkéri rá). Aztán beköltözik az utcába Nora Silk, aki a nagyvárosból érkezik elvált nőként, két gyerekkel, és csupa olyan dolgot tesz, amitől a tökéletes háziasszonyok megriadnak. Ott van mindjárt a tény, hogy elvált, ami minden nőt megbotránkoztat: sokuk felnőtt nő létére még nem találkozott elvált nőkkel és férfiakkal, és a válást kb. istenkáromlásnak tartja. Ráadásul Nora nem tud főzni, nem tartja rendben a házát, engedi a gyerekeit a koszban csúszni-mászni, szánkózik velük télen, magassarkút hord meg kihívó ruhákat, és feltűnő színűre lakkozza a körmét, ráadásul még dolgozik is, igaz, csak hetente egy napot. Azonnal kiközösítik, majdnem egy évig egyáltalán nem állnak vele szóba az utcabeli nők, a harmadikos kisfiát pedig kínozzák az osztálytársai, beszólogatnak neki, tönkreteszik a dolgait, megdobálják kővel, és szájba is verik úgy, hogy kitörik a foga – a kisfiú már akkor sem volt lelkileg ép, amikor odaköltöztek, de az első év még tovább rontja a helyzetet. Nora Silk férje egyébként bűvész, Norára meg azt kiabálják az utcabeli gyerekek, hogy boszorkány, úgyhogy van a történetben egy adag mágia is :) De a lényeg, nagyon is nehéz az első év a kertvárosban, kiközösítve. Mondja is az elbeszélő, hogy az utcabeli nők úgy kerülik Norát, mint a pestist.

Aztán a tökéletes anyukák valahogy észreveszik, hogy mégsem olyan nagyon tökéletes az életük, sőt egyiküket el is hagyja a férje, másikuk pedig nemes egyszerűséggel, egy szó nélkül elhagyja a férjét meg a három kisgyerekét. A gyerekek sem bírják a feszültséget, durva dolgokat engednek maguknak, az egyik fiú például Nora szeretője lesz. Amikor az első házasság felbomlik, Nora hirtelen azon kapja magát, hogy lassacskán befogadják: szépségápolási és párkapcsolati tanácsot kérnek tőle, hajlandóak vigyázni a gyerekeire, amikor ő dolgozik, és még sütirecepteket is cserélgetnek vele. Felbolydul az életük, átalakul a világuk, még Lucy és Desi is válnak. Aztán szépen hozzászoknak ehhez az új rendhez, mindenki megnyugszik, és folyik tovább az élet a tökéletes kertváros tökéletes családjaiban, csak kicsit másként.

Tetszett, 4 pontot fog kapni a molyon.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai