Szerda

Már 3/4 6-kor sikerült felébredni, és hiába tudtam a teljes ébredést 6:10-ig késleltetni, egész nap készen voltam. A reggel fél 8-as órámra odaértem 7:13-ra, nyilván nem volt még ott senki, ezért vagy 10 percet támasztottam még kint a falat. Aztán beengedett egy érkező, viszont hiába lett hamarosan fél 8, a csoportnak se híre, se pora nem volt. Üldögéltünk kettecskén az egyedüli diákkal, én kb. félálomban, és vártunk, mert dolgozat volt, és nem akartam kiadni az egy szem embernek. 3/4 8-ra már lett is csoport. Kiosztottam a dolgozatot, és mondtam, hogy a hátuljára még írják fel azt a hat szót, amit most felírok a táblára, mert lemaradt, pedig az is a dolgozat része, hogy megadják a UK ill. US változatot. Felírtam a hat szót, mire az egyik srác: "Ezeket már vettük múlt órán." Erre én: "Igen, azért vannak most benne a dolgozatban." Erre ő: "Milyen dolgozatban?" Erre én: "Ami ott van előtted." Erre ő: "Ja..."

Szóval a csoport is jó állapotban volt így hajnalban, vidám óránk volt. Utána hazaértem, gondoltam, lefekszem aludni, de végül nem, inkább javítottam fogalmazást, aztán elolvastam a Mary Poppins első fejezetét. (Ja, a Matilda tegnap megvolt magyarul, szuper anyag a témámhoz.) Délben találkoztunk Blankával, és első vásárlókként beültünk Tomiékhoz egya songokura - nagyon finom volt. Közben jól elpletykálkodtunk közös ismerősökről. Onnan hazasétáltunk, és tovább beszélgettünk még fél 6-ig, amikor is mennem kellett tanítani. Jól éreztük magunkat, és holnap megint találkozunk, mert megyünk mozizni, megnézzük az Eredetet.

Itthon több sokkolót is sikerült előadni a kutyámnak. Azzal fogadott minket, hogy a ma negyedik napja fogyasztott diétás rizsről alkotott véleményét kipakolta az előszobába, hogy mindenki jól lássa. Később kapott ebédet: egy kis rizst, sok farhátat (kettőt). Beballagott ebéd után, eltátotta a száját, amekkorára lehetett, öklendezni kezdett, aztán a fogait verte teljes erőből a padlóba, és igyekezett a karmaival is tépni őket. Elég ijesztő volt, nem mondom, szerintem Blanka tisztességesen frászt is kapott a jelenettől. Én azért nem, mert ugyanezt már pár hónapja előadta a kutya anyuéknál is, és akkor nem fuldoklott, "csak" felsértette az ínyét a csont. Bele is kukkantottam a szájába, nem láttam, hogy bármi bárhol keresztbe állt volna, viszont az ínye kicsit vérzett, úgyhogy fogtam a vizét, és megmosogattam kicsit. Ez megtetszett neki, odament a tálhoz, hogy ő iszik, de mivel öblögetni nem tud, máshogy meg az ínye nem lehet vizes, inkább folytatta az önbüntetést. Ekkor leültem mellé, tenyerembe vettem a fejét, és egy vizes papírzsepit nyomtam a vérző ínyére. Mondtam neki, hogy majd ettől jó lesz, és ne pánikoljon, semmi gáz, fáj ugyan, vérzik is, de majd mindjárt elmúlik. Nagyon értelmesen nézett rám, mintha tényleg az utolsó hangig mindent értene. Átraktam a zsepit a másik oldalára, ott is borogattam kicsit az ínyét, és amikor abbahagytam, a kutya elvonult aludni. Azért értékelném, ha eltelne mondjuk három nap eseménytelenül. Na, na?

Blankával együtt metróztunk egy darabig, majd ki-ki ment a dolgára. Az esti órám érdekesen folyt le, tényleg úgy éreztem magam, mint akit fejbe vágtak. Úgy is viselkedtem kb., de szerencsémre a tanítvány sem volt lényegesen jobb állapotban este 6-ra már, úgyhogy néha jól megszenvedtünk olyan bonyolult kérdéseken, mint hogy mi az áldozat angolul. (Szerencsére sok szóra van asszociációs láncom, erre pl. az, hogy tudományág neve ugyanezzel a szóval, az a viktimológia, aha, akkor ez meg a victim.) Azért jó részletesen kiveséztük a celeb-jelenséget, jó volt.

Itthon aztán vagy két órát beszéltünk anyuval. Most ugyan negyed 1 van, de szerencsére csak 10-kor kell kelni, úgyhogy ha fél óra múlva ágyba kerülök, az még elmegy. Meg is kezdem a készülődést.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai