Liza

a napot újabb kör hányással indította, pontosabban mindjárt három körrel. Az orvos telefonon azt mondta, biztosan az álvemhesség álvetélésének egyik mellékhatása ez, de ha esetleg még hányna a kutya, reggel vigyük vissza nyitásra. Én már nagyon örülnék, ha befejeződne kis családunk intenzív orvoslátogatása, és lehetne, hogy legközelebb tényleg csak két hét múlva menjünk Lizával kontrollra, amikorra hívtak. A kutya egyébként nem támogatja a diétát, mint ötletet. A száraz kaját akkor kapta, amikor hazaértem ma, ez negyed ötkor volt, tehát ebédidő után kb. egy órával. Ehhez képest csak megszagolta, mondta, fúj, és fél 8 körül fanyalodott csak rá, akkor is csak a felét volt hajlandó megenni. Pedig ez van, mást nem kap, fenének se hiányzik ez a mizéria. Majd séta után kimegyek vele a konyhába, és kiselőadást tartok róla, hogy enni márpedig kell, és ha ezt adtam neki, akkor ezt kell enni, az utolsó falatig. Az ilyen kiselőadásoknál nagyon értelmes fejet szokott vágni, mint aki tényleg minden szavamat érti, és általában hajlandó is enni. Reméljük, most is.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai