Hányinger

Tegnap meg ma egész nap vásároltunk, tegnap Tomival, ma anyuval. Egyszerűen nincs egy gönc, ami normálisan nézne ki, ha meg mégis akad, akkor rajtam áll úgy, mint tehénen a gatya. Kövér vagyok, ez most már egészen biztos. Felpróbáltam itthon azt a zöld gatyát, amit a 2007-es gólyatáborra vettem. Amikor megvettem, pont jó volt rám, a gólyatábor első napján már a mutatóujjam is befért a gomb és a hasam közé. Na, ennél a gatyánál hiányzik vagy 2-3 centi, hogy össze tudjam gombolni. Gusztustalan, majdnem elhánytam magam. Muszáj lefogyni, nincs mese, ez így nem maradhat.

Két nadrágom meg egy felsőm azért lett, kész szerencse, hogy kellett volna 1-2 szoknya, két nyári ruha, valamint három felső is. Szandált sehol nem árulnak, a papucs a menő, ahol meg akad szandál, hát az olyan ronda, hogy leírhatatlan. Ezért aztán ma az órám után a bazi nehéz tanítós felszerelésemmel elbumliztam a Tescóba, ahol van egy Deichmann. Tomi mindig ideges lesz a Deichmanntól, mert az igénytelen, minőségtelen, gagyi, stb., és hamar tönkremennek az ott vásárolt cipők. (Ez omndjuk tény, a 12 ezres sem tartott lényegesen tovább, mint a 3 ezres.) Úgy mentem oda, hogy na, itt biztosan találok valami szépet, itt mindig szép dolgok vannak, ráadásul az előző szandálom is innen volt (béke poraira). Hát, összesen mintegy hatféle szandál volt, egyik rondább, mint a másik, ami meg tűrhetően nézett ki, annak vagy tíz centis sarka volt, vagy nem volt olyanja egyáltalán. Na most egy szandálnak nem sok kritériumnak kell megfelelni.

1. Legyen szandál. Nem papucs, szandál.
2. Legyen valami emberi kinézete.
3. Legyen sarka, mert nuku sarokkal elég rossz gyalogolni.
4. Ne legyen 3-4 centisnél magasabb a sarka, mert abban is elég rossz gyalogolni.

Hát, a szandálok egyike sem bírta egyszerre teljesíteni a négy kritériumot. Végül egy eredetileg 6000 Ft-os, de most nagyon akciósan csak 3000 Ft-os szandállal jöttem el zárás után két perccel (zárás előtt kb. 3/4 órával érkeztem), mert muszáj szandálnak lennie a nyaraláson (nem lehetek mindig edzőcipőben, viszont nem lehetek papucsban, mert abban nem lehet várost nézni). Elég csúnya szegény, de azért nem hányom el magam, ha meglátom. A célnak megfelel, bár kb. egyetlen ruhám sincs, amihez illene. A Xenophobe's Guide úgyis azt írja, hogy az olaszok szerint a külföldiek szarul öltöznek, hát most legfeljebb nem én leszek a kivétel, ami erősíti a szabályt.

Utálok ruha és cipő után kajtatni, ezt bátran kijelenthetem. Utálok kövér lenni is. És utálom a stresszt is. És nagyon elegem van. És holnap az egész napom rohangálással fog telni. Annyira örülök. Annyira frusztrált vagyok, fel tudnék robbanni, meg tudni verni valakit. Lehet, hogy egyszer veszünk egy bokszzsákot, és azt fogom szétütni, ha olyan ideges vagyok, mint most.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai