Töltő

Ha töltöm a telefont, mindig a párnámra teszem, mert nem ébredek fel a zenélésére, ha nincs közvetlenül mellettem. Ha nem én ágyazok be reggel, akkor mindig eltűnik a töltőm, de úgy, hogy akár egy órát is rászánhatok a keresésére. Ma volt az eddigi legdurvább eset: egy óránál kicsit többet túrtam a lakást a töltőért, és nem lett meg. Így aztán a telefonom merül, de nem tudom feltölteni, mert a töltőt valaki biztonságba helyezte. Annyira biztonságban van, hogy várhatóan én sem találom meg soha többet. Mindenesetre aki még sms-t küldene, vagy hívna esetleg, most tegye meg, mert várhatóan két órán belül lemerül a telefon, és esélyem nem lesz tenni ez ellen. Mennyire utálom már ezt is :S

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai