Nehru park

Ide sétáltunk el Lizával. Mindez régen, 70-130 éve még így nézett ki:

(Elevátornak hívták, a képeket innen vettem: http://varoskepp.blog.hu/2009/02/02/gabonavaros_a_dunaparton_i_resz_az_elevator)

Odafelé az út kb. negyed óra volt. Kiültünk a napra, Liza lelegelte a közelben található összes füvet (na jó, nem, túlzok), kicsit üldögélt, aztán megitta a magunkkal hurcolt vízadagja felét, végül nézelődött egy keveset. Összesen háromnegyed órát ültünk a focipálya mellett egy padon, annak a játszótérnek a tőszomszédságában, aminek a hintája mintegy tizennyolc-húsz évvel ezelőtt kitépte két fogamat, amikor Tatával éppen ott időztünk. A játszóteret azóta lekerítették, nagyjából EU-konformmá tették, és ki is bővítették. Az én időmben csak a hinta volt ott, talán még egy homokozó, most meg van többféle mászóka is. Hazafelé már fél óra volt az az út, ami odafelé negyed óra, és hazafelé már nem azt mondták az emberek, amikor elhaladtak mellettünk, hogy milyen aranyos, hanem azt, hogy szeeegééééény. Hát igen, kicsit elpilledt, alig bírta hazavonszolni magát. Itthon aztán megitta az összes vizet, ami a konyhai tálkájában található, aztán eldőlt, és azóta (kb. egy órája) szorgalmasan durmol.


Én meg most megyek, kimosom a szőnyegét, aztán talán elballagok a boltba babapiskótáért, utána port törlök, és 9-10 felé nekiállok a tiramisunak, ha minden igaz. Persze ez még változhat, de azért elkezdem a programot, hogy haladjunk valamerre.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk