Hányszor megígértem...

... hogy nem sétálok sötétben egyedül a körúton. Lizával sem. Erre megint. Valamelyik nap muszáj volt, és nem ért semmi kellemetlen élmény. Ezen felbuzdulva másnap is lementem Lizával 11-kor, és akkor sem volt semmi. Ettől olyan bátor lettem, hogy harmadszor is kimerészkedtünk sötétben. Ekkor találkoztunk először Basználak bácsival, de ezzel még nem volt bajom, jót nevettem rajta, hogy milyen kulturálatlan emberek vannak. Utána következő este Tomival együtt mentünk le későn, és akkor is elsétált mellettünk a bácsi, jól meg is nézett. Ebből arra következtettem, hogy ideszokott, mostantól itt fogja húzni maga után a gurulós szatyrát minden este, tehát többet nem megyünk le egyedül. Ma viszont 7-kor még nagyon meleg volt, Liza pedig nagyon melegben őrjítő tempóban halad, gyök kettővel, ami azt jelenti, hogy minden egyes tyúklépésem után várok vagy fél percet, mire utolér. Így aztán 10-kor indultunk el, és másik útvonalat választottam, nehogy megint összefussunk a bácsival. (Mintha bármi is garantálná, hogy ő minden este ugyanazon az útvonalon halad.) A bácsi nem is került elő, viszont természetesen tele volt az utca gyanús alakokkal meg részegekkel. Volt egy háromfős társaság, aminek legalább egyik tagja hulla részeg volt. Inzultált járókelőket, egy sörösdobozzal megpróbált szétverni egy szemetest, időnként összeordított a két társával, végül egy sörösüveget kihajított az úttestre, mázli, hogy éppen nem hajtott arra autó. Az üveg széttört, most minden autós meg motoros áthajt rajta, amitől lehet, hogy nem lesz baja a gumiknak, de azért mégis. Aztán megelőztek végleg, és elrohantak, engem nem talált meg a pasi. Mindenesetre nekem ennyi izgalom bőven sok, éreztem, ahogy megy ki az erő a lábamból, annyira ijesztő volt, hogy két méterre tőlem tombol egy ilyen elmebeteg.

Nem, nem megyek többet egyedül az utcára sötétedés után. Akármilyen hőség van, akármilyen csiga is Liza, akkor is sétálunk, amint hazaérek, ha Tomi dolgozik. Aztán lehet, hogy egyszer felnövök, és nem félek majd minden hülyeségtől, de addig is óvintézkedésekre van szükség. Hiszen az életemből, legyen akármilyen tyúkszaros, csak egy van, legalábbis gyakran azt hiszem. Hihetetlen vagyok ezzel a gyávasággal.