Avatar

 

Nem volt ez annyira rossz, mint amennyire fikázzák a kritikák, de kétségtelenül voltak benne vicces dolgok. Tomi az elmúlt 30 év akciófilmjeit vélte felfedezni benne, én meg a Pocahontast és a Tarzant. A leggagyibb jelenet talán az volt, amikor már az összes "gonosz" kinyíródott vagy visszavonult, de azért a főgonosz még veri magát az őserdő közepén, hogy ő akkor is kemény. Meghalt a történet során egy csomó főszereplő, de egyiküket sem tudtam különösebben sajnálni, mert annyira nem tudtam azonosulni velük. Aranyos volt még, amikor mondta a főszereplő az elején, hogy a navik nyelve rohadt nehéz, de azért 3 hónap alatt szinte tökélyre fejlesztette a nyelvtudását. Viszont nagyon szép a film, mármint szép a környezet, és tetszik a természeti nép ábrázolása is. Nem fogom megnézni többször, de egynek jó volt. 

Kicsit emlékeztetett a dolog a Lineage 2-re. Lehet, hogy az életben Jake egy mozgássérült, kissé sérült lelkű tengerész-gyalogos, de amint befekszik abba az izébe, azonnal 83-as szintű karakterré változik, és még a főakármilyen főmadarat is meg tudja lovagolni, és még a törzsfőnök lányát is megdöntheti, meg úgy egyáltalán: övé a világ, akár 15 klánt is irányíthat kedvére. A különbség annyi, hogy itt lehet az avatart választani végleges formának.

Összességében tetszett, szép film volt néhány vígjátéki elemmel dúsítva :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai