Állatok

A piros betta nincs jól, ezért Tomi kivette az akváriumból, és beköltöztette a vázába. Reméljük, magához tér, és visszamehet. (Első ránézésre amúgy az ikrázás körül van valami gáz, de nem tudunk neki segíteni, csak szurkolhatunk.)

Rozi valamilyen oknál fogva retteg a szép színes ülőrúdtól, amit drágáért vettünk, és csak az egyik rúdon hajlandó üldögélni egész álló nap. Kis csellel elérhető nála, hogy bejárja a kalitkát: különböző tereptárgyakon jégsaláta darabkáit kell elhelyezni, és már megy is, mint a meszes. Valamiért nem iszik, és nem is iszik, amit nem értek, de jó lenne, ha nem csinálná. Most mindenesetre alszik, és amilyen pózban teszi ezt, reggelre kegyetlenül fog fájni a nyaka.

Amikor hazafelé ballagtunk a bevásárlás után a kocsitól, a nemrégiben tönkrement és azóta zárva tartó gyorsétterem előtt egy hatalmas, barna patkányt láttunk, amint egy pocsolyából iszogatott, majd berohant a mi kapualjunkba. Méla undor fogott el, hiába minden igyekezet a L'ecsó és a Cincin lovag alkotóinak részéről, hogy bebizonyítsák, a patkány jópofa állat. Remélem, megmarad lent, a kukák között, vagy még inkább a pincében. Ha szembejönne a lakásban, valószínűleg velőt rázó sikolyokat hallatnék, egymás után sokat.

Lizával legalább minden rendben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai