No meg némi poén

Múlt hétfő este nagyon kerestük a receptemet. Okosan felírattam a gyógyszert két héttel azelőtt, hogy elfogyott volna az aktuális adag, de két hét pont elég idő arra, hogy a recept szőrén-szálán eltűnjön, és Murphy első törvénye, hogy ami elromolhat, az el is romlik, így nyilván nem találtam, pedig hétfőn este kellett bevenni az új adagból az elsőt. Ez teljesen tipikus, annyira jellemző rám, hogy az leírhatatlan. Na mindegy. Lényeg, hogy feltúrtuk az egész lakás minden zugát vagy háromszor, és amikor nem került elő, leültem, és azt mondtam:
- Akkor nem tudom. Szabad a gazda.

És akkor a keresést felfüggesztettük pár percre, hogy könnyesre tudjuk röhögni magunkat. Ténykérdés, hogy Tomi mellett alakultam. Elég sokat.
A recept végül meglett, és én tettem oda, ahol felbukkant, ezért Tomi viccesen fel is ajánlott egy felrúgást. Illetve még korábban felajánlotta arra az esetre, ha az én receptem az ő íróasztaláról kerülne elő. És honnan máshonnan? 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai