Névnap

Tegnap névnapot ünnepeltünk ismét, ezúttal apuét. Reggel fél 10-re kivitt Tomi Lizával meg a tortával együtt, aztán elment dolgozni. Én délelőtt takarítottam meg terítettem, aztán jöttek Katáék, ebédeltünk, beszélgettünk, aztán segítettem az elpakolásban és a mosogatásban is. Tomi kb. 7-re ért oda, kapott ünnepi ebédet ő is, aztán negyed 10-re értünk haza. 10-kor beájultunk az ágyba. Ehhez képest én ma fél 11-kor keltem, miután olyan baromságokat álmodtam, hogy ébredés után még fél órát ültem leesett állal az ágy szélén. A délelőttöt részben kádban olvasgatással, részben házimunkával töltöttem, a délutánt az órámra való felkészüléssel, majd az órám megtartásával, most pedig itthon ülök, és rossz a kedvem, már megint stresszelek, bár még nem tudom pontosan, min. Lehet, hogy a holnap délutáni két órámon. Mindkettő eléggé necces. Meg azon, hogy gyakorlatilag nem keresek pénzt. Mondjuk a héten már jönnek a tanítványok, szóval kicsit javul a helyzet, de az igazi jó mégis az lenne, ha írna valamelyik kiadó, hogy azonnali hatállyal rám bízná egy-két könyv lefordítását. Sokkal jobb lenne a kedvem, ha délelőttönként fordíthatnék. Légyszi, légyszi!

Amúgy a Fairy Oak harmadik kötetéből elolvastam délelőtt az első száz oldalt (még mindig csak egy órát vesz igénybe ez a mennyiség, biztosan tizennégyes betűmérettel íródott a szöveg, bár ezt valójában nem tudom megállapítani), és megdöbbenve tapasztaltam, hogy ugyanaz a fordító-lektor páros ezúttal olvasható munkát adott ki a keze közül. Konkrétan az első száz oldalon négy magyartalan/hibás mondatot számoltam, míg az előző kötetben összesen ugyanennyi normálisat. Nem értem a dolgot, de örülök neki.

Közben rájöttem, hogy nemcsak a fordítás segítene a lelkemen, hanem az is, ha mozognék végre megint. De ahhoz pénz kell, és áprilistól még kevésbé szívesen költök majd bármire is, mivel lejár a diákigazolványom, és innentől kezdve nem havi 3700, hanem havi 9600 Ft-ért utazom. Mondtam már, hogy nagyon szeretem a BKV-t?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai