---
Hát, van esemény bőven. Egyik sem nagy, de azért gondoskodnak róla, hogy ne unjam el magam.
Ma sikerült elintézni, hogy bekerüljek egy olyan órára, amiről kitett az etr, egy másikat meg próbálok intézni. Egy harmadikat is még meg kéne oldani, remélem, összejön a héten. Közben Mary Higgins Clark "All Around the Town" c. krimijének vége felé járok. Halál izgalmas, aki megteheti, olvassa el. És lehet, hogy rájöttem a megoldásra, amit a detektív még nem tud. (Amióta James kikupált, csak úgy tudok krimit olvasni, hogy keresem benne a nyomokat, a red herringeket és a többi hasznos krimikelléket. Ez van.) Dinánál most aztán tényleg koreográfiát tanulunk. Élesben. Igazit. Az a dolog szépséghibája, hogy a csoport mintegy fele ezt a koreográfiát már megtanulta a nyári intenzív középhaladón, amikor is én az intenzív kezdőre jártam. De Dina azt ígérte, nagyon egyszerű lesz a többieknek is. Egyrészt azért, mert nem egy nehéz koreográfia, másrészt azért, mert aki nyáron tanulta, már tuti elfelejtette :D Mindenesetre tavasszal egy hastáncgálán akar fellépni az illető koreográfiával. És még mindig minden órán rám szól, hogy mosolyogjak tánc közben. Annyira vigyorgok, hogy ma pl. elzsibbadt a szám óra végére, de még mindig mondja, hogy jobban. Pedig lenne még, aki nem mosolyog kicsit sem... Na mindegy, egyszer talán sikerül olyan széles mosolyt fakasztanom az arcomra tánc közben, hogy azt már ő is mosolygásnak látja majd :) Vasárnap voltunk Nagyinál, finomat ebédeltünk meg sokat beszélgettünk :) Tegnap megcsináltuk Tomi kérdőívét, de ez csak kisebb mennyiségű ordítás után sikerült. Nem tudom, miért, de mostanában sokszor érzem szükségét a kiabálásnak. Lehet, hogy azért, mert így ultra gyorsan meg lehet nyugodni? :O Pénteken nagyon érdekes beszélgetésben vettem részt. Két és fél órán át tartott. Azt hittem, ilyen beszélgetés nem lesz többet, és tessék, lett. Váratlanul ért, meglepett. Nagyon sokszor jutottam már arra a következtetésre az üggyel kapcsolatban, hogy van, amiben nem kell értelmet és logikát keresni. Aztán csak azon kaptam magam péntek este, hogy egész nap az értelmet és a logikát kerestem, juszt is. Persze nem találtam. Tomival is megvitattuk a dolgot, és ő látja az indokot, csak az nekem annyira hihetetlen, hogy úgy tűnik, nem fogadja be az agyam. Péntek óta megint csend. Valameddig...
Ma felhívtam anyut, és kiderült, hogy Lizám anyás lett. Hót halál komolyan. Úgy csinál, mint én másfél-két évesen. Nem engedi anyut mozdulni. Pl. anyu nem mehet wc-re Liza nélkül, mert ha erre kísérletet tesz, a kutya ordításban tör ki, amit addig nem is hagy abba, míg a kívánsága nem teljesül. Anyu emlékei szerint dettó ugyanezt műveltem kb. kétéves koromig. Szerintem ez vicces. Más szempontból sajnálom anyut, hogy megint egy kis "kétéves" boldogítja :) De addig jó, míg boldogítja... Én azt remélem, Liza mintakutya, hisz a táblázatokban, és még 5-6 évig velünk marad. Ha én hiszek a táblázatokban, az vajon elég?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése